Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Tarjányi Sándor: Az 1930. évi fővárosi törvény = Das 1930-er Gesetz über die Haupstadt 335-351

idő terveinek végrehajtására. Egyrészt az 1925-ben megválasztott törvényhatósági bizottság mandátumainak ideje is lejárt, másreszt a körülmények is indokolttá tették, hogy a kormány az új törvénycikk tervezetét a képviselőház elé vigye. Viszonylag simán keresztülvitte, illetve megszavaztatta a kormány az 1929. évi XXX. te.-et, a közigazgatás rendezéséről. A törvénycikk korszerűbb közigazgatást kodifikált, azonban a politikai tendenciái retrográd jellegűek, ugyanis továbbra is helyt adott az 1920-as törvényekkel szemben, pl. a virilizmusnak. A megyei ós városi törvényhatóságokban helyet foglaltak a legnagyobb adófizetők, a vallási felekezetek, az érdekképviseletek és a szakszerűség képviselői, úgyszintén a hivatali állásuknál fogva tagok. Törvénybe iktatták az örökös tagok rendszerét is.

9 A kormány úgy gondolta, hogy ezeket a rendelkezéseket a fővárosra is alkalmazni lehet. Bár tudomása lőhetett arról, hogy ez már nem fog simán menni. Egyrészt még a kormánytól is jobbra álló Wolff párt érdekei miatt, másrészt az ellenzéki pozíciók is elsősorban a fővárosban jelentettek valamit. Az SzDP vezetői is — még a paktum politika eredményekónt — a fővárosi kérdésekre fordítottak elsősorban gondot. A belügyminiszter a törvényjavaslat tervezetét észrevételezés céljából 1929 október elején megküldte a fővárosnak. A főpolgármesterhez intézett levelében közölte, hogy a politikai pártok vezetőivel ismertesse a főváros a tervezetet, és hogy azokat, kiknek nevét szóban már közölte a főpolgármesterrel, értekezletre fogja hívni.

10 A tervezet világosan megmutatta a kormány szándékait, hogy a törvénnyel a fővárost szorosabban érdekkörébe akarja vonni, az ellenzék szerepét minimálisra szándékozik csökkenteni, a kormány közvetlen beavatkozási jogait fokozni akarja.

11 A polgármester hatáskörének negállapításánál (10.§), kinevezése jogának az államfőre ruházásával (7. §), a főszámvevő beállításával (53. § 4. p., 59. § 3. p), az intéző bizottság tagjai egyrészének (47. § 2. p.), a tisztviselők, a közegészségügyi, az oktatásügyi személyzet kinevezésének (59. § 4. p.), az igazoló választmány egyrésze kinevezésének a főpolgármesterre ruházásával (12. § 2. p.) az állami beavatkozást fokozni szándékozott az addigiakkal szemben. A tervezet az állam intencióinak mindenkori keresztülvitelét tette lehetővé, pl. a megválasztott polgármester belügyminiszteri jóváhagyásának módjával (62. §), a kormány felügyeleti jogainak a tervezetbe való beállításával (94. §), mely szerint a főváros bármilyen ügyben hozott közigazgatási vagy gazdálkodási határozatát megsemmisítheti vagy új határozat hozatalára utasíthatja a fővárost. A tervezet másik ki nem mondott célja, az autonómia jogainak korlátozása mellett, az ellenzéki bázisok felszámolása a törvényhatóságon belül. Ezt szolgálta elsősorban a választójog korlátozása, a választott tagok számának csökkentése, a hivatalból jelenlevő tagok számának szaporítása és az örökös tagság intézményének bevezetése. A tervezet 13. § szerint választójoga van annak, aki az országgyűlési képviselői választó jegyzékbe fel van véve ós 6 év óta, mint főbérlő a főváros területén lakik. Az országgyűlési képviselő választásra jogosult a milliós lakosságú fővárosban csak 225 000 választásra jogosult volt az 1926-os választások során. A tervezet ezt még tovább korlátozta. Szinte elképzelni nehéz ezt a naiv, kicsinyes osztály gőgöt, mely arra késztette a tervezet készítőit, hogy az albérlők sok tízezres 9 1929 évi Országos Törvénytár. (Corpus Juris) Bp. 1929. 333-85. o. 1929. jún. 28. 10 Fővárosi Levéltár. Főpolgármesteri iratok 1931/1929. sz. 11 Fővárosi Levéltár. Szemethy Károly főügyész irataiból — Budapest székesfőváros közigazgatásáról szóló törvényjavaslat előadói tervezete. 338