Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Tarjányi Sándor: Az 1930. évi fővárosi törvény = Das 1930-er Gesetz über die Haupstadt 335-351

Ripka kinevezése nem okozott osztatlan lelkesedést sem a fővárosi vezetést uraló Keresztény Községi Párt (Wolff párt), sem a demokrata ellenzék körében. Csilléry, a Wolff párt alelnöke pl. a közigazgatási bizottság 1924. szeptember 15-i ülésén tiltakozott a kormánybiztos kinevezése ellen, mondván, hogy ez törvénytelen, mert az 1920. évi IX. te. alapján történt, melynek a hatálya azóta megszűnt.

1 Osztatlan egyeduralmát a kurzus még a kormány embereivel sem akarta megosztani. . Az ellenzék viszont saját emberét szerette volna a város vezetésében látni. így a Városháza meghódításának útja igen rögösnek mutatkozott Bethlenek számára. Ugyanebben az időben törvénybe iktatták az 1924. évi XXVI. tc.-t. Ennek alapján 39 hivatalból helyet foglaló és az érdekképviseletek kiküldötteiből, intézmények, testületek vezetőiből álló 21 személy került be az 1925-ben megválasztott törvényhatósági bizottságba, a választott 250 bizottsági tag mellé.

2 Az 1925-ös törvényhatósági választások alkalmával az ellenzék Demokratikus Blokkba tömörülve 128 mandátumot szerzett, ebben az SzDP 54-et, többet, mint a Keresztény Községi Párt. A kormányt támogató Ripka-féle Községi Polgári Párt kevés helyet szerzett. A Blokkba tömörült csoportok között azonban érdekellentétek feszültek és az SzDP, valamint a különböző érdekű polgári ellenzéki csoportok között a szövetség hamarosan bomlani kezdett. Alig egy évvel a választások után, az ellenzék egyik vezetője, Baracs Marcell a Józsefvárosi Demokrata Kör klubjában úgy nyilatkozott, hogy a kispolgárságot ők hivatottak megmenteni a szocialisták karmaiból.

3 Ugyanakkor, bár fő kérdésekben a két fő csoport a Blokkon belül támogatta egymást, a szocialisták is, főleg személyi kérdésekben, tisztújításoknál külön utakat jártak. A kormányt közvetlenül támogató, városházi csoportoknak, a Wolff pártból és a hivatalból bekerült tagokkal ugyan többségük volt a törvényhatósági bizottságban, annak ellenére a kormány erősíteni igyekezett saját csoportját a vezetésen belül. A bevált módszert alkalmazták: a Keresztény Községi Pártból, de az ellenzéki Szabadelvű és a Demokrata Pártból is átcsalogattak megválasztott bizottsági tagokat a Községi Polgári Pártba. Azonkívül Bethlen és Vass rávette Ripkát, hogy az esedékes tisztújításnál Ripka jelöltesse magát polgármesternek. A miniszterelnök kijelentette, hogy nem kívánja a főváros autonómiáját megsérteni, de „Ripka személyében az alkotó munka lépne előtérbe a Városházán."

4 Ennek ellenére kénytelen volt a kormány főpolgármesternek meghagyni, mert úgy látszott, hogy esetleg az ellenzék jelöltje, Bárczy István, régi fővárosi érdemei miatt többségbe kerül és így továbbra is Sipőcz maradt a polgármester. Az ellenzék is tovább polarizálódott, főként Vázsonyi Vilmos 1926 nyarán bekövetkezett halála után. Sokan kormánytámogatók lettek, pl. Ugrón Gábor csoportja és a Bárczy vezette csoport és a demokraták is kisebb csoportokra oszlottak. A kormány városházi pártja már kezdetben emlegette a kerületek szaporítását és a kerületi közigazgatás megreformálását, az igényeknek jobban megfelelő elöljárósági munkát óhajtott. Ripka már kormánybiztosi kinevezése utáni programbeszédében, majd később is hangoztatta a „modern közigazgatás" iránti igényét.

5 1 Fővárosi Közlöny. 1924. 796. o. 2 1924. évi Országos Törvénytár. (Corpus Juris) Budapest 1924. 610 — 20. o. 1924. dec 22. 3 Fővárosi Hírlap. 1926. szept. 29. 2. o. . 4 uo. 1926. szept. 1. 1. o. 5 Fővárosi Közlöny. 1924. szept. 19. 786. o. és Fővárosi Hírlap. 1926. szept. 8. 3. o. 336