Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Tóth Imre: A budapesti híradástechnikai ipar kezdetei : a Telefongyár első évtizedei = Die Anfänge der Budapester funktechnischen Industrie 309-334

9. 738 db galvánáramú állomási harangmű indított áramra való átalakításra, szabványrajz szerint, darabonként 60 korona egységáron. 10. 2782 db galvánáramú váltó és vonalőrházi harangmű indított áramra való átalakításra, szabványrajz szerint, db-onként 60 korona egységáron. 11. 356 állomás átszerelése egyenként 60 korona egységáron. 12. 2393 db váltó és vonalőrház váltóőrbódé és váltótorony átszerelése egyenként 40 korona egységáron. 13. 1726 db darabonként 5 méter hosszú 27 cm. átmérőjű 3 milliméter vastag ólomcsőből készített földvezeték, a régi elavult földvezetékek kicserélésére daraboriként 24 korona egységáron. Az Államvasutak 1905-től kezdődően 10 évi részletben fizet, mindig január 20-án, 1905—1907 között a tőke 1/10— 1/10 részét kamatmentesen, azután kamatokkal. A berendezések a Telefongyár Rt. azelőtt Berliner J. magyarországi képviselősége budapesti gyárában gyártandók. A Telefongyár köteles a teljes megrendelés állományt 3 éven belül leszállítani. A szerződés napjától számított 3 év leteltével késedelem esetén napi 100 korona bírságot köteles a Telefongyár fizeti. Azonban vis maior esetén, amihez gyárégés, kazánrobbanás, elemi csapás, munkássztrájk számíttatik, a berendezések szállítása és berendezése késedelmet szenvedhet, ez esetben új határidőt kell kitűzni kölcsönös megegyezés szerint. Per esetén a MÁV ott nyújthat be bírósági keresetet, ahol akar, a Telefongyár azonban csak Budapesten indíthat bírói eljárást a MÁV ellen. A nagy horderejű szerződést a Telefongyár részéről Neuhold János és Hahn Miksa írták alá, a MÁV részéről pedig Ludvigh miniszteri tanácsos és Hieronymi kereskedelemügyi miniszter voltak az aláírók. A szerelési munkák a MAV 40 fővonalán folytak. Az érintett főbb vonalak a következők voltak: Budapest—Újvidék, Budapest—Győr, Budapest—Szeged, Budapest—Miskolc, Miskolc—Kassa, Szerencs—Mezőlaborc, Szerencs—Kassa, Püspökladány—Debrecen, Nyíregyháza—Csap—Ungvár, Biharpüspöki—Kolozsvár—Virágosvölgy, Szeged—Arad, Arad—Temesvár, Nagyvárad—Békéscsaba, Szeged—Temesvár, Villány—Eszék—Brod, Űj Dombóvár—Zágráb. Ugyanilyen rendszerű telefonnal kombinált harangjelző berendezéssel szerelte fel az első világháború után 1920—21-ben a jugoszláv államvasutak, 1922—23ban a román államvasutak, 1924—25-ben a bolgár államvasutak összes vonalait. 1906-ban a Magyar Államvasutak 10 évre terjedő nagy beruházási programot készített elő, melyben a legnagyobb állomásoknak vasútbiztosító berendezéssel való ellátása is szerepelt. 1906-tól kezdve rendezkedett be a Telefongyár a nagyállomási vasútbiztosító berendezések gyártására. Ezzel a munkaprogrammal volt kapcsolatos a Székely Imre és Társa vállalkozás megteremtése. Meg kell említenünk, hogy a nagyobb vasútbiztosító berendezések gyártását nem a Telefongyár honosította meg Magyarországon. A Telefongyár negyedik volt a sorban, de az évtizedek múltával egyedül maradt s egyetlen vasútbiztosító berendezéseket gyártó vállalata lett hazánknak.

30 Az első vasútbiztosító berendezések külföldről érkeztek hozzánk. A Magyar Államvasutak első szállítója a Siemens és Halske részvénytársaság volt. Ezzel kezdődött meg nálunk a Siemens és Halske biztosítási rendszer alkalmazása. Az első magyarországi vállalat, mely mechanikai berendezéseket gyártott, a budapesti Roessemann és Kühnemann mezei és kisvasutak gyára, Vagongyár nevű cég volt. Másodiknak az Egyesült Villamossági Rt, a későbbi Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. lépett a sorba. 1897-ben a Déli Vasutaknak szállí80 Dalmady Ödön : A vasúti biztosító berendezések fejlődése Magyarországon. 1904 — 19. Budapest, 1919. 21 Tanulmányok Budapest múltjából 321