Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Tóth Imre: A budapesti híradástechnikai ipar kezdetei : a Telefongyár első évtizedei = Die Anfänge der Budapester funktechnischen Industrie 309-334

tottak berendezéseket. 1903-tól kezdve a MÁV-nak is szállítottak s 1908-ban rátértek a biztosító berendezésekhez való blokk-berendezések gyártására is, Siemens és Halske rendszere szerint.

31 Az Izzó eme vasútbiztosító berendezéseket gyártó részlege az 1920-as évek közepe táján, mikor a telefongyári részvények az Izzó tulajdonába kerültek, mindenestül áttelepült a Telefongyárba. A Ganz és Tsa Vasöntő és Gépgyár Rt. 1902-ben rendezkedett be vasútbiztosító berendezések gyártására, majd Ganz és Tsa Danubius Gép, Waggon ós Hajógyár Rt. néven folytatták ugyanezt a munkát. A Telefongyár negyedikként lépett a sorba, 1905-ben átvette a bécsi Südbahnwerk magyarországi szabadalmait. Ezeket a szerkezeti megoldásokat részben átalakította, saját szabadalmaira is kiegészítette, s így kezdte el a vasúti szállításokat. Kezdettől fogva gyártotta a villamosblokk berendezéseket is, a Südbahnwerk rendszere szerint, azonban gondosan ügyel arra, hogy a Siemens és Halske féle szerkezetek lényeges elemeit megtartsa, nehogy két a rendszer keveredése zavarokat okozzon. A legelső berendezéseket a Kassa—Oderbergi vasútnak szállította, a magyar államvasutak részére 1907-ben kezdte meg a szállítást, mint tudjuk ez a kapcsolat azóta is virágzó és gyümölcsöző, s a Telefongyár fokozatosan a MÁV egyedüli szállítója lett. A Telefongyár szállított elsőként elektropneumatikus berendezéseket. Az elektropneumatikus módszer nem egyéb, mint a sűrített levegő nyomását felhasználó biztosítási mód. A Telefongyár ezt a szabadalmat Westinghause Társaságtól vette át, s a Kassa—Oderbergi vonalon alkalmazta először. Azonban a Westinghouse módszeren a Telefongyár jelentős módosítást végzett. A korábbi rendszernek volt ugyanis egy gyengesége, nevezetesen az, hogy az önműködő átkapcsolás azt a veszélyt rejtette magában, hogy a váltó éppen a mozgó jármú alatt önműködően átállitódik. A Telefongyár fejlesztőgárdája ezt a veszélyt teljesen kiküszöbölte. Az átváltódást előidéző kormányzó áram ugyanis egy, a csúcssínekkel összefüggő érintkezőn lett átvezetve. Az érintkezést a váltó mindkét végállásában megszakították. így az áram csak akkor jutott a megfelelő elektromágnesbe, ha a csúcssíneket helyzetükből előzetesen már erőszakkal kimozdították. A Westinghouse rendszer teljesen eredeti átdolgozása után az első berendezést Korompán létesítette a Telefongyár, 1912-ben. Később Iglón, Poprádfelkán, majd Zsolnán létesített hasonló berendezést. Egyéb találmányok és újabb elgondolások is jellemzik a Telefongyár tevékenységét. 1915-ben a Telefongyár Pápa állomáson új vasútbiztosítási eljárással jelentkezett. A rugalmas váltóknál kampózáras biztosító rendszert épített ki. Ennél a rendszernél eltérően a Siemens—Halske félétől felhasítható váltóemeltyűk szerepelnek. A rendszer lényege, hogy az állító dobban a csúcssínek rugalmazó erejének kiegyenlítésére külön rugós kompenzáló szerkezet van elhelyezve, hogy a drótvezeték ne legyen igénybe véve. Még egy országos jelentőségű megoldás kidolgozása fűződik a Telefongyár fejlesztő mérnökeinek a működéséhez. A könnyebb megérthetőség kedvéért tételezzük fel, hogy egy állomáson egy bizonyos sínpár már foglalt, rajta szerelvény vagy rakodó kocsisor áll. Emberi hibából előadódhat, hogy a bejárati jelző szabadot mutat, holott az említett sínpár foglalt. A Déli Vasutaknál ilyen természetű szerencsétlenség következett be egyszer. Ez az összeütközés adta a gondolatot a telefongyári mérnököknek, miként lehetne egy olyan rendszert kidolgozni, amely emberi tévedés fennállása esetén sem teszi lehetővé, hogy a külső jelző szabadot mutasson arra a vonalpárra, mely az állomáson belül foglalt. Ezt a problémát sikerült is megoldaniuk. Az irodai blokk-készüléket egyenáramú vágányhlokkal egészítették ki. A rendszer lényege az, hogy a bejárati jelzőblokk 31 Dálmady Ödön i. m. -• . 322