Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Kumorovitz L. Bernát: Buda (és Pest) "fővárossá" alakulásának kezdetei = Die Anfänge des Hauptstadtwerdens von Buda (und Pest) 7-57

a győri és veszprémi püspök által írásba foglalt egyezménytervezet, melyet 1211. február 12-e táján — az esztergomi érsek a saját kárára már-már hajlandó elfogadni. Tanulságos pontjai a következők: 1. Az első koronázás minden esetben az esztergomi érsek joga; a kalocsai érsek akkor koronázhat, ha az esztergomi akadályoztatva volna, vagy — rosszindulatból nem akarná a koronázást elvégezni, illetve — Esztergomban éppen széküresedés lenne. A második koronázás azonban a jövőben mindkettejüket egyaránt megilleti. 2. A pénzverés után járó tized az esztergomi érseké, bárhol is vernék Magyarországon a pénzt. „Ha a pénzverés megszűnik, mindannak tizede, ami ennek helyébe jön, az esztergomi egyházé".

m 3. Az esztergomi érsek lemond minden lelki joghatóságáról és jogáról, amellyel eddig a kalocsai érseki tartományban rendelkezett, vagy úgy látszott, hogy rendelkezik. 4. A királyi ház officialisai fölött való bíráskodás — saját egyházmegyéjében — minden püspököt egyformán megillet. (Iudicium officialium domus regiae quilibet episcopus habeat in sua parochia.) 5. A szentségeknek a királyok és gyermekeik részére való kiszolgáltatása az érsekek és püspökök kiváltsága — kinek-kinek a saját egyházmegyéjében, de a király kívánsága szerint.

162 Az egyesség tervezetét — a király nevében megerősítését kérve — Róbert veszprémi püspök terjesztette a pápa elé, III. Ince azonban, az esztergomi káptalan tiltakozását méltányolva, 1211. február 12-i bullájában — a koronázásra vonatkozó pontját külön bullában tárgyalva — jóváhagyását megtagadta azzal, hogy — „ha Magyarországon a királykoronázás joga több egyház között oszlana meg, ez az egész országnak nagy veszedelmet, a trón örököseinek pedig nagy kárt okozhatna, mivel a magyar királyok társörökösei között a koronáért való versengés botrányt szülhetne, ami annál könnyebben támadhatna, ha különböző koronázok állnának rendelkezésre."

163 A többi (2 — 5.) ponttal kapcsolatban a pápa külön bullát adott ki, amely azonban, az előbbivel együtt, a királynégyilkosság idején elveszett, azért róluk II. András 1214-ben, a registrum alapján, új oklevelet kér. A királynak ebből az írásából az tűnik ki, hogy a második bullában a pápa az első két pontot elfogadta, a többit pedig elvetette, tehát minden vonatkozásban — és országos viszonylatban is — az esztergomi érsek javára döntött.

164 Mindezekből az adatokból, főleg pedig az 1211-ben megfogalmazott, a pápa által azonban meg nem erősített egyezménytervezetből az derül ki, hogy a magyar püspöki kar a kalocsai érseket támogatta, mert az ő tervezete szerint (saját egyházmegyéjükben) időnként mindnyájan bizonyos kivételes szerephez juthattak volna a király (mozgó) curiájában. Az egyesség létrehozásában pedig a király, illetve a királyné miatt Berchtold párti Róbert veszprémi püspök buzgólkodott a legjobban (ő járt Rómában is) bizonyára azért, mert az ő egyházmegyéje területén fekvő (ó)budai királyi curiában, valamennyi püspöktársa mellett, a két érseket sem véve ki, ő jutott volna a legnagyobb szerephez. Amikor pedig János érsek az ő sérelmére koronázta meg Jolánta királynét, rögtön Rómába siet, hogy püspöksége ezen, valamint más, köztük főleg (ó)budai vonatkozású jogait biztosítsa, melyeket az esztergomi érsek azért sérthetett könnyen és most már gyakrabban, 161 Balics (i. m. 206.) fordítása. 162 Mon. eccl. Strig. I. 198. — Az ügy előzményeinek egyik dokumentuma III. Ince pápa 1212. febr. 7-i oklevele. Mon. Rom. Ep. Vespr. IV. 305. 163 Mon. eccl. Strig. I. 198-200. 164 F

e

jé

r: CD, III/l. 165. Annak az oklevélnek, mely szerint „solam Strigoniensem ecclesiam in officiales domus regie iurisdictionem habere" — a másolatát kéri.