Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)
Vörös Károly: Budapest legnagyobb adófizetői 1873-ban : adalékok Budapest társadalomtörténetéhez a dualizmus korában 2. = Die Höchstbesteuerten von Budapest im Jahre 1873 249-308
valóban régi többgenerációs pesti polgárok, akik a család évtizedes kereskedelméből vagy céhes iparából meggazdagodva és már visszavonulva élnek, immár kizárólag csak bérházaik jövedelméből —- ám közülük, a görögökkel ellentétben, aránylag csak igen kevesen szereznek nemességet. Csak néhány jellegzetes nevet emelünk ki (folytatva az e réteg 10 000 frt felett adózó tagjainak Almay, Unger, Neuhoffer által alkotott sorát) : Amizoni Károlyt (4632 frt), Birly Edét (4356 frt), Grossinger Lipótot (4213 frt), Gross Ferencet (5403 frt), a II. József korában oly népszerűtlen polgármester Hülf Mór örököseit (3475 frt.), Lautner Ferenc örököseit (3322 frt), a Leyritz testvéreket (3386 frt), Pekáry Józsefet (2744 frt), Rosenfeld Károlyt (6271 frt), Schlechta Jakabot (4881 frt), Schmidt Antalt (3236 frt), a Sziklay-ra magyarosított Krachfelser örökösöket (6522 frt), a Walthier testvéreket (6805 frt), Westermayer Józsefet (3887 frt), Dlauchy Ágostont (4039 frt), Treichtlinger Józsefet (3718 frt), Erny Györgyöt (3741 frt), Langheinrich Frigyest (2855 frt). 18 komplexusban a kb. 75 000 frt házbéradó alapján mintegy 370 ezer frt-ra becsülhető házbérjövedelem birtokosai: családjuk és vagyonuk története egyenként is egy-egy külön fejezete lehetne a fővárostörténetnek. Házaik részben belvárosi, részben terez- és kisebb mértékben józsefvárosi házak. Vagyonuknak az arisztokratákéval és a görögökével ellentétben további sajátsága az, hogy családilag kevésbé maradandó: e családok jelentős része ezekben az évtizedekben már utolsó generációjánál vagy legalábbis utolsó férfitagjánál tart, és a vagyon rövidesen szétforgácsolódik vők és oldalági utódok kezén (amitől az arisztokráciát és sokáig a görögöket is egyaránt védte a házasodást is döntően befolyásoló erős kasztszellem, ill. felekezeti összetartás -— mely náluk végül is a vagyonok aránylag még erősebb akkumulációjához vezetett). E hanyatló tendenciát e réteg esetén különösen akkor láthatjuk világosan, ha útjukat a gazdasági életben továbbra is bennmaradó, abból vissza még nem húzódott régi polgárok útjával hasonlítjuk össze. Valóban: mintha az üzlettől vagy ipartól való visszavonulás a család hanyatlását is jelentené — bármekkora vagyonnal vonult is vissza a vagyon ura. S mintha így a polgár nemesedési törekvései mégis egyfajta vitalitást is kifejeznének : igényt arra, hogy a nemességszerző fennmaradjon egy társadalomban, melynek feudális csökevényeit ha nem tudja is megszüntetni, de alkalmazkodni képes (és alkalmazkodni akar) hozzájuk. A fentiekben 75 személy, illetve család házbéradót fizető ingatlanvagyonán mutattuk be a pesti háztulajdon eredetére nézve legjellegzetesebb típusait. De a háztulajdonosoknak ez az együttesen kétségtelen nagyösszegű házbéradót fizető csoportja (300 000 forint házbéradójuknak, mely a város egész házbéradójának közel 1/5-e, közel 7 millió forint házbérjövedelem felel meg) még a 2500 frt felett adózó háztulajdonosok csoportján belül is annak már csak egy részét jelenti. A város e hagyományos társadalmi csoportjai mellé ugyanis már ekkor, és már a háztulajdon vonatkozásában is erősen feltörőben van a város legújabb gazdasági funkcióiból kinövő réteg, melynek előretörése — mint majd később még látni fogjuk — a már 1848 előtt polgárjogot nyert régi családok arányát a háztulajdonosok csoportján belül is erősen kezdi lecsökkenteni. A háztulajdon ennél a rétegnél már új funkciót is fog kapni — ám ugyanakkor — mint ugyancsak látni fogjuk — a rohamosan kibontakozó kapitalista fejlődésben nagy háztulajdona révén a régi polgár is új és jelentős funkciókhoz jut. A társadalom a kapitalista viszonyok közt erőteljesen és szélesen megindult átrétegeződóse így akár a legfeudálisabb eredetű háztulajdont is a maga rendjébe fogja betagolni, tulajdonosának új funkciók lehetőségét kínálva — s megmutatva a házvagyon jelentőségét a vagyonilag újonnan felemelkedő rétegek számára. A házvagyon ilyenformán jelentőségét továbbra is megtartja, sőt növeli is: már nemcsak járadék alapja, hanem — mint még rámutatunk —- spekulációs tárgy és tartaléktőke szerepét is 263