Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Szekeres József: Ganz Ábrahám életrajza, 1814-1867 = Biographie des Gründers der Ganz Werke Abraham Ganz 211-247

rák iparvállalatok ugyanakkor elárasztották áruikkal a magyar piacot, tovább rontva ezáltal a magyar ipar helyzetét. Ilyen körülmények között, valamint az 1850/51-es évek üzletmenetének alakulása láttán Ganz arra a meggyőződésre jutott, hogy a viszonyok kedvezőtlensége lassan teljes anyagi erejét felemészti és biztos pusztulásnak néz elébe. Miután a városi megrendeléseken túl más kilátásai nem voltak, úgy határozott, hogy a rendelkezésre álló pénztőke segítségével valamilyen. új vállalkozásba kezd. A sikertelen szászkai próbálkozás „A Bánságban, Oravica mellett egy ideális helyzetű vasműnek lettem felesben a tulajdonosa. Minden, ami szükséges, a helyszínen rendelkezésre áll: száz lóerőnyi olcsó vízierő, a kiváló minőségű, mérhetetlen mennyiségű vasérc, olcsó fa, jó kőszén a kezeiben, kő és mész ingyen. . . Az öntőház most épül, a nagyolvasztó készen áll s 6—8 hét múlva működni fog" — írta Garz 1851 őszén Jakab öccséhez intézett levelében.

41 Az optimista hang azonban indc kolatlan volt, mert mint később kitűnik .— a másik felestárs — a szélhámosnak bizonyuló Marqart Frigyes tehetetlennek bizonyult az öntöde beindítására s csupán a pénzpocsékoláshez értett. Ganz, miután összes megtakarított pénzét és jelentékeny kölcsönpénzt is fektetett az üzembe — összesen 27 000 forintot — rájött, ha nem tartózkodik a helyszínen, nemcsak pénze vész oda, hanem az üzem sem fog soha megindulni. A remélt építkezések másfél év múltán sem fejeződtek be, valami mindig hiányzott s hiába volt Ganz csaknem állandóan Szászkán, a pénzhiány megakadályozta a kibontakozást. 1852 végén Marqart újabb áldozatot szerzett, aki 36 000 forintot fektetett be a vállalkozásba s 1853 végén az egyik kohó beindult, de Ganz hiába hagyja Szászkán érdekei képviseletére Konrád, majd Henrik öccseit, amint eltávozott, a termelés leállt. Ganz már 1852 végén felismerte, hogy szászkai próbálkozása nem járt sikerrel. Jakab öccsének írta: „Te ugyan figyelmeztettél engem, de az már későn volt; csakhamar beláttam, hogy hibát követtem el, amikor egy másik üzletbe kezdtem s magam bezártam. De ezen már nem változtathattam, az ügy fogva tartott... avval számoltam, amikor a múlt évben minden erőmet megfeszítettem, hogy onnan rövidesen segítséget kapok. De egyik hónap a másik után múlt el, jövedelmem elapadt, újra 3000 forintot kellett a vasműbe fektetnem. Itt pedig nagy a pénzínség, csak az uzsorások élnek jól."

42 Az elkövetkező évek folyamán azonban kitűnt, hogy szerencséje nem hagyta cserben, a terület valóban kiváló minőségű vasat rejt mélyében, csak a megfelelő pénztőke hiányzott teljes kiaknázásához. 1856-ig, amikor is sikerült Szászkát az Osztrák Államvasút Társaságnak eladni, több ízbenis leutazott még a vasműbe, de az ott folyó munkákba már nem avatkozott be, csupán arra ügyelt, hogy befektetett pénze ne vesszen oda. Az eladáskor mintegy 50 000 forintot kap befektetései után. A szászkai vállalkozás tehát nem járt gyors eredménnyel, ellenkezőleg a budai öntöde legrosszabb üzletmenete idején 27 000 Ft tőkét kötött le. E — Ganz viszonyai között tekintélyesnek számító — pénztőke kiesése fékezte Ganz tevékenységét, sőt üzemének pusztulásával is fenyegetett. Csak a legnagyobb erőfeszítéssel volt képes helyzetét újból megjavítani és folytatni felemelkedését. 41 Ganz 1851. okt. 21-i levele Jakab öccséhez. 42 Ganz 1852. ápr. 25-i levele Jakab öccséhez. Ganz későbbi levelezésében van utalás arra, hogy 1856-ban kapta vissza befektetett pénzét, miután az Osztrák Államvasút Társaság megvette a szászkai vasművet. Az ügyleten valószínűleg sikerült megkétszereznie befektetett tőkéjét. 15* 227