Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Szekeres József: Ganz Ábrahám életrajza, 1814-1867 = Biographie des Gründers der Ganz Werke Abraham Ganz 211-247

Teljes 12 napon át csak kenyérrel táplálkoztunk, borunk azonban elég volt. Egész idő alatt nem voltunk józanok, hanem erősen italosok és lelkesültek, bátorságra és egykedvűségre volt szükségünk, mert életét nem mindenki teszi egyformán kockára, minket ez nem zavart, nappal is szaladgáltunk az utcákon, a magyarok tüzérállásaihoz is, amelyek egyfolytában lőtték a várat. A hó 16-án Pestet másodszor, de ekkor teljes három órán át komolyan bombázták. Szörnyűséges látvány volt. Az éj korom sötét, két lépésnyire sem lehetett ellátni, az ég csillagtalan, sötét felhőkkel takarva, csak a tüzes golyókat lehetett látni, amint tucatjával hasították a léget. Pest rettenetesen nézett ki, a belvárosban 35, legtöbbnyire 4 emeletes ház égett le, a többit a bombák úgy szótrombolták s elpusztították, hogy a legtöbbjét alapjaitól kezdve sem lehet felépíteni, az egész Duna meg volt világítva nappali fényességben. Oltani semmit sem lehetett, mert ahol a tűz elkezdődött, azt a helyet állandóan lőtték. 18, 19 és 20-án a Várat megostromolták, de azt az osztrák csapatok bátorsága a derék Hentzi tábornok vezetése alatt visszaverte. A veszteség nagy volt. 21-én teljes erővel indult meg a támadás. Nem akartam vak szemlélő lenni: felmásztunk a tetőre, a golyók fütyülése és si vitása sem zavart minket. Megfizethetetlen látvány volt, ami szemünk elé tárult. A magyarok a várfalak alatt, az az osztrákok a várfalakon voltak, egyiknek sem volt szabad engedni, egyik a másik mellett hörögve esett össze, de egyik sem érte el célját. Ez az ostrom vagy két óra hosszat tartott, amikor a magyarok egyik helyen a falat megmásztak és a Várba nyomultak, mindenkit lekaszabolva, óriási ordítás közepette. Egy osztrák sem mutatkozhatott ezen a helyen többé, a magyarok a kaput akadálytalanul szétrombolták és rettenetes erővel, zene, trombitaharsogás és dobpergés közepette, rettenetes kiáltozással benyomultak a Várba és azt elfoglalták. Az osztrákok kb. 400 embert vesztettek, akik a sáncokon estek el. Valamennyit mezítelenre vetkőztették, az egyiket, a másikat gyomrán érte a golyó, emezt megszúrták, amazt a rakéta égette meg, utálatos látvány volt. A magyarok is 300—350 embert veszítettek. A Vár elfoglalása után a magyarok Bécs ellen vonultak, de visszaverték őket és az osztrákok most újra a Várban vannak, amelynek- elfoglalása a magyaroknak oly sok vérébe került. írjatok hamarosan, hogy s mint vagytok, vajon a franciák megálltak-e már Olaszországban, avagy igaz-e, hogy a poroszok Svájcnak háborút üzentek? Mindannyian ezerszer köszöntünk titeket. Szerető fiatok Ganz Henrik. Buda, 1849. július 23." Eddig az 1849. július 23-ról keltezett levél szövege. Sajnos akkorra az Európában egyedül maradt magyar forradalommal szemben a nemzetközi reakció döntő fölénybe került. Európa zsandárának, az orosz cárnak a seregei, hatalmas túlerejükkel kilátástalanná tették a forradalom ügyét. A levél soraiból kicseng az elismerés a forradalmi szabadságharc nagyszerűsége és hősiessége előtt. Külön kiemelendő és méltánylandó, hogy Ganz nemcsak szavakban volt elismeréssel új hazája hősies harca iránt, hanem abban az általa tudott leghasznosabb módon maga is közreműködött: gyárában ágyúkat és lövedékeket öntött a forradalom hadserege számára. Ganz gyára 1849—1852 között A szabadságharc és a következő, eseményekben gazdag egy év igen jelentős időszak Ganz életében és gyárának történetében. A Lánchíd-munkákba való bekapcsolódás, de főleg a hadianyaggyártás pénzügyi eredményei lehetővé tette adósságai rendezését, kisebb, további terjeszkedését és a gyár fejlődése. 15 Tanulmányok Budapest múltjából 225