Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Szekeres József: Ganz Ábrahám életrajza, 1814-1867 = Biographie des Gründers der Ganz Werke Abraham Ganz 211-247

hogy csupán beolvasztás céljából, nyersanyagként tárolta a már felhasznált golyókat. A hiányos adatok szerint összesen 22 ágyú, illetve ágyúcső készült e rövid néhány hónap alatt. Ganz fényes érdeme és becsületességének kiváló bizonyítéka maradt, hogy nem riadva vissza az ágyúgyártás miatt esetleges későbbi felelősségrevonástól, idegen létére a magyar szabadságharc mellett foglalt állást hadianyaggyártó tevékenységével. Nem felejtette el, hogy éppen Kossuth és társai segítették őt önálló üzemének megteremtésében, nekik köszönhette álmai gyakorlati megvalósítását, ezért nem törődve a veszélyekkel, az igaz ügy melle állt. Megtette azt, amivel segíteni tudta új hazáját. Megítélésénél tehát nem szabad elfelejteni, hogy világhírre szert tett üzeme mellett a magyar nép szabadságáért és jólétéért dörgő ágyúk hangjának szavával írta be nevét a magyar nemzet történetébe. Beszámoló Buda vára 1849. évi ostromáról és bevételéről Ganz és öccse állásfoglalását a magyar szabadságharccal kapcsolatban, valamint a budai várostrom történetét kitűnően mutatja be Ganz Henrik szüleihez írt levele : „Kedves Szüleim és Testvéreim! Szívemből örülök, ha ezen levelem, mely az eddig írottak és írandók közül a legérdekesebb, jó egészségben találja Önöket. Tudomástokra akarom adni, hogy újév óta mi minden történt nálunk. 1849. január 5-én a császári csapatok bevonultak Budára, melyet a magyarok önként kiürítettek, mert nem volt még reguláris katonaságuk és senkire sem támaszkodhattak. A Tiszától délre vonultak és ott azokhoz a magyarokhoz csatlakoztak, akik kevésre becsülik életüket, akár az igazi svájciak, amikor jogaikat látják megtámadva. — Amíg ezek ott délen szervezkedtek, az osztrákok itt szörnyen szigorú bánásmódot mutattak, ha valaki a császárt vagy a katonákat megsértette, avagy a szeretett Éljen szót vagy Kossuth nevét hangosan kiejtette, azt becsukták, sőt évekig tartó börtönre ítélték vagy agyonlőtték. Múlt év november havában megparancsolták a magyarok, hogy ágyukat öntsünk részükre, 4 darabot elkészítettünk lövésre készen és 6 darabot öntöttünk, amikor a császári csapatok bevonultak és azokat, házunk 18 napos őrzése után (amit mi nagy megtiszteltetésnek vettünk) elvették, anélkül, hogy azok árának megfizetésére a legcsekélyebb erőlködést is mutatták volna. — De ez még nem volt elég, még nagyobb szerencsétlenség várakozott reánk. Február 3-áról 4-ére virradó éjjel történt, amikor az éjjeli őr "Tűz van a házban!,, vészteljes kiáltással felébresztett,: — ama kis ház, melyet bátyám a lovak és kocsik elhelyezésére bérelt, teljes lánggal égett. Mi azt sem tudtuk, mit tegyünk : heves szél fújt, az utcák néptelenek voltak, minden mély álomban szenderült, vészharang nem hallatszott, minden körülmény a pusztító elemnek látszott segíteni. így tartott ez kb. félóra hosszat, amíg munkásaink összejöttek, akik bámulatos állhatatossággal láttak neki a tűz megfékezésének, a szél iránya is megfordult és Istennek köszönhetjük, meg az emberek szorgalmának, hogy házunk sértetlen maradt. Mindenki, aki a tűz megszűnése után a házba jött, mindjárt azt mondta: ,,Itt Isten keze segített!" Mert gondolják csak el, az a sok száraz fából való szekrény és öntőminta, amely legföljebb 1 lábnyira volt a tűztől, a munkások hallatlan szorgalma által megmentetett a pusztulástól; a tűz 5 óra hosszat tombolt, 8 házat elhamvasztott, melyek tövig leégtek. Szörnyűséges dolog látni, amint egyik ház a másik után lángot vet anélkül, hogy az emberek, akik százával jöttek össze, segítettek volna a tüzet megfékezni, annyira hanyagok, oly kárörvendőknek, mutatkoztak itt az emberek. A tűz a szomszédos házban keletkezett. 223