Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Tardy Lajos: Orosz utazók Budán és Pesten = Russische Reisende in Buda und Pest 187-210

álló ifjú tollforgatók, akiknek látása, ismeretanyaga még nem teljes és horizontjuk még nem mindent átfogó. Egységesek nagyjából abban is, hogy elsó'sorban a szlávság kutatása, vagy legalábbis a határokon túli rokonok megismerése jelenti számukra az eredeti kiindulási pontot; nagyobb részük azonban ez elsődleges cél mellett egyenlőrangú ismeret — és élményanyagra bukkan Budán és Pesten. Pravoszláv előjelű, szláv töltésű szellemi — és érzésvilágukkal sokkal otthonosabban mozognak a magyar világban, mint általában a nyugati utasok. Sehol sem találkozunk náluk a nyugati útleíróknál nem ritka lélektelen közönnyel, vállveregető lenézéssel vagy szűkkörű prakticista korlátok közé szorított ismeretközvetítéssel, hanem rendszerint ösztönösen objektív látásmódba ágyazott élénk, univerzális érdeklődés sugárzik soraikból. Kevésbé érvényes ez a múlt század közepét közvetlenül megelőző évek kizárólag szlavista érdeklődésű utazóira, bár ezek már mint tudományosan felkészült kutatók jelennek meg körünkben. Tekintetük azonban kizárólag a szláv szempontból jelentős személyekre, ill. nevezetességekre irányul és sajnos ittlétüket nem használják fel arra, hogy a nem szláv Pestet és a nem szláv Budát is megismerjék. Pedig Keppen és a többi korábbi orosz útleíró nagyszerűen megmutatta, hogy a konkrét tudományos cél követése egyáltalán nem kívánja meg a teljes kép, az egyetemesebb ismeretek megszerzésére irányuló törekvések szükségszerű kiiktatását. Persze a két testvérváros szláv, közelebbről orosz szempontból sem érdektelen ekkor. A szerb nemzetiségű lakosság vallási, kulturális és gazdasági viszonyai a felfedezés izgalmát nyújtják az orosz utasoknak. II. Katalin unokájának, I. Pál cár leányának, József nádor feleségének Buda környéken nyugvó hamvai pedig ekkor még eleven magyar—orosz kapcsolatot jelentenek — amiről egyébként a századforduló esztendeiben nagy számmal megjelenő kisebb-nagyobb verses és prózai művek is tanúskodnak. Grigorovics-Barszkij és Falkovszkij szerény magyarországi híradásából csak azt tudjuk meg, hogy szláv rokonaik, elsősorban a tabáni és pesti szerbek a pravoszláv testvériség jegyében szíves támogatásban részesítették őket, de vendégszeretet dolgában a magyarok is kitettek magukért. Turgenyev Alekszandr Ivanovics sorai között sokszor találunk utalást arra, hogy a Habsburg-birodalomban az osztrákokkal szemben közös frontot alkotnak a magyarok és a szlávok. A budaiak és pestiek orosz-szimpátiáit jelentős részben Alexandra Pavlovna személyének és működésének tulajdonítja, akárcsak Bronyevszkij és Keppen. Turgenyevnél is élesebben látja Pest-Buda életét, társadalmi-gazdasági-kulturális viszonyait Bronyevszkij, aki a túlnyomó fény mellett a nem is kevés árnyoldalt is megfigyeli és elemzi. Megérkezésének leírását talán túlzás nélkül minősíthetjük a Budára érkezés, az első budai impresszió legmegragadóbb ábrázolásának — de nem marad emögött a mindennapi lét, a nevezetességek és a fürdőélet lefestésében sem. O sem sajnálja az erős színeket Pest akkori hírhedt alvilága bemutatásától, de ebben a tekintetben Keppen felülmúlja. Danyilevszkij útinaplójának — egyebek mellett — az az érdekessége, hogy Glinkához

57 hasonlóan (aki azonban magyarországi utazása során Pest-Budáig nem jutott el) neki is feltűnik, mekkora a hasonlatosság a magyar és az ukrán ember között. Keppen írásából kitűnik: a jeles orosz tudós ittlétét arra használta fel, hogy tartós kapcsolatot létesítsen az orosz és a magyar tudományos világ között. A világjárt, franciás műveltségű Demidov herceg — az egyetlen, akit a szláv kapcsolatok nem foglalkoztatnak — Turgenyevhez hasonlóan azonnal felismeri Pest lüktető gazdasági életét és nagyrahivatottságát. Bodnyanszkij, Szreznyevszkij és Grigorovics kizárólag tudományszakuk mívelése céljából járják be hazánkat és jelennekjmeg főváro57 Tanulmányok a magyar—orosz irodalmi kapcsolatok köréből. I. köt. Bp., 196], 126. 1. 208