Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Tardy Lajos: Orosz utazók Budán és Pesten = Russische Reisende in Buda und Pest 187-210

tőlünk." Az utolsó napon meglátogatja Holly

51 kiadóját, Hamulják Mártont,

52 majd ismét hajóra száll és másnap már Ru

my Károly Györggyel

53 találkozik Esztergomban. A Pesten járt orosz utazók sorát — a szabadságharc előtt alig két esztendő — V. I. Grigorovics^

1 (1815—1876) zárja le, akit azonban a szakmai jellegű megbeszélések teljesen lefoglalnak és csak sürgönystílusban mond néhány szót a magyar fővárosról. Grigorovics is szlavista volt, aki a magyarországi szláv nyelvjárásokat kutatta. Két ízben is megfordult Pesten: először — 1845 végén — Szegedről érkezik ide: „Magyarország fővárosába érkezve nem késlekedtem tiszteletemet leróni Kollár János lelkésznél, akinek nevével jogosan dicsekszik a cseh irodalom. A nagy költő kitüntetett figyelmével és utazásom során először jutottam a szláv nyelvtudományt és régiségeket illetően a lehető legtudományosabb útmutatásokhoz. Pesten, mint ismeretes, szerb társaság működik, az ún. Matica. Ennek titkára, Pavlovics úr megmutatta a társaság nevelőintézetét és könyvtárát. Ennek során szerencsém volt megismerkedni a Pesten megjelenő szerb újság és folyóirat kiadójával, néhány szerb irodalmárral, akiknek sorából hadd emeljem ki Szubbotics úr, az ismert szerb költő nevét. Időztem az egyetemi könyvtárban is, melynek könyvtárosa, Schedel úr

55 igen jóindulatúan fogadott és ismertette a könyvtár állományát s kézirat-ritkaságait. Miután megtekintettem Pest és Buda nevezetességeit, Győrön és Pozsonyon keresztül Bécsbe utaztam, ahová 1846. január 1-én érkeztem meg." Másodszorra 1846. szeptember 23-án érkezik Pestre, ezúttal Újvidékről. ,,Újból tiszteletemet tettem a fáradhatatlan Kollárnál, felkerestem a Maticát s annak titkárát, Pavlovics urat, valamint Schedel urat, a Magyar Tudományos Akadémia titkárát és tisztelegtem Atanackovics Pavel

56 atyánál, a budai püspöknél." * Tíz, a régi Pest-Budával foglalkozó, a hazai olvasó előtt javarészt ismeretlen leírással, útijegyzettel ismerkedtünk meg. Közülük a legkorábbi 1723-ból, a legkésőbbi 1846-ból maradt reánk. Más és más korok, társadalmi osztályok képviselőinek különféle felkészültséget, szemléletet és íráskészséget reprezentáló írásművei ezek, melyeket csupán egyetlen összefoglaló kapocs szorít laza egységbe : hogy ti. szerzői az akkori orosz birodalom fiai voltak, katonák, papok vagy tudósok, akik vagy szolgálati úton, vagy a megismerés vágyától hajtva járták be hazánkat s ismerték meg Budát és Pestet. Egyiknek sem volt fő úticélja Magyarország, vagy éppenséggel a két Duna-parti testvérváros, hanem csupán átutazóban, egy nagyobb utazás közbenső szakaszának tartamára tartózkodtak hosszabbrövidebb ideig nálunk. Ez a nagyon is változatos képet mutató szerzői együttes azonban mégis lényeges pontokban hasonlóságokat mutat fel. Valamennyien Pest-Buda barátaivá válnak (még az osztrák várparancsnokság által eltanácsolt Grigorovics — Barszkij is), felismerik a két testvérváros előtt álló hatalmas jövőt, a nagy városiasodás világosan mutatkozó jeleit és a nemzeti kultúra terén elfoglalt kiemelkedő helyét. Hasonlítanak egymásra abban is, hogy zömmel írói pályájuk kezdetén 51 Holly János (1785 — 1849) szlovák költő és műfordító. 52 Hamulják Márton (1789 — 1859) helytartósági tanácsos, a szlovák irodalmi almanach kiadója. 53 Rumy Károly György (1780 — 1847) író; ebben az időben az esztergomi jogakadémia tanára. 54 Orosz tudós, szláv filológus. 55 Schedel Ferenc (1805 — 1875), 1828-tól: Toldy Ferenc; író, irodalomtörténész, a MTA főtitkára. 56 helyesen: Atanackovic Plato (1788-1867) 207