Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Tardy Lajos: Orosz utazók Budán és Pesten = Russische Reisende in Buda und Pest 187-210

kiadójával tárgyaltam; ebéd után újból velük voltam. Tegnap felkerestem az egyetemi könyvtárat, amelynek könyvállománya 80 000 kötetet tesz ki ; olvasó­terme van, de túlságos renddel nem dicsekedhetik; a kéziratokat lakat alatt őrzik s legfeljebb megmutatják azokat, de olvasásra nem adják ki. Pest gyönyörű város; Bécs, Prága és Trieszt után az általam látottak között a legszebb. Az utcák tágak és egyenesek, kövezettek, akárcsak Bécsben; a házak szép stílusban épültek, főleg a dunapartiak. A Duna — felséges folyam. Pesttel átellenben Buda tárul elénk; a hegyen a vár emelkedik, alatta a város terül el és hosszan nyúlik el a parton. A két várost hajóhíd köti össze, ugyanúgy mint Péterváradot Újvidékkel. Sajnos az idő nagyon kedvezőtlen s ez akadályoz a város alapos bejárásában." November 24-ről csak annyit jegyez fel Szreznyevszkij, hogy ,,a görögkeleti püspöknél ebédeltem. Elkísért szállásomig és fel is jött hozzám. Meglehetősen képzett, szeretetreméltó ember." Másnap Szreznyevszkij visszautazik Bécsbe, azonban a következő év tava­szán, május 8-án újból megjelenik a fővárosban. Ismét az Angol Királynő-ben száll meg. Pavloviccsal és Szubboticcsal reggelizik, Kollárral és Dolezsálekkel 40 ebédel, majd együttesen útrakelnek: ,,a Budától egy órányira fekvő Ürömöt látogattuk meg; itt nyugszik Alekszandra Pavlovna, a nádor boldogult hitvese. Ez a falu hegyek övezte völgyben fekszik; a falu szélén, kertek között áll a kis­méretű, de gyönyörű architektúrájú, márványból és terméskőből épült sírkápolna. Valamivel távolabb a templomi énekesek háza; még távolabb Amfilohij atyának, a lelkésznek a laka. A lelkész éppen aludt, amikor odaérkeztünk; egy Marszov nevű templomi énekes volt a vezetőnk a kápolnában. A miseruhák, a kehely, a miseedények, az evangélium, a velum-ok káprázatosan pompások. A kápolna alatti csigalépcsőn ereszkedtünk le. Itt málnaszínű bársonytól borított réz­koporsót látunk, melynek belseje egy másik, brokátfedte koporsót foglal magá­ban; ebben nyugszik a halott. Az egyik kulcsot a főherceg őrzi, a másikat a lelkész és a koporsót csak a lelkész személyében beálló változás esetén nyitják fel, megszemlélés céljából. Minden vasárnap és a nagyobb ünnepeken misét mondanak. Ha a vidéket katonai események fenyegetik, úgy a holttestet átszál­lítják a budai várba (erre eddig mindössze két ízben került sor). Miután tisztele­tünk adóját leróttuk a hamvak előtt, felkerestük a lelkészt. Nevemet ismerte az újságok hasábjairól. Igen rokonszenves ember: kellemes órát töltöttünk nála. Immár tizenegy éve működik itt és kezdi felejteni az orosz nyelvet; kiejtése ugyan tiszta, de keresi a helyes kifejezéseket. Szívében nemcsak orosz, de szláv érzelmű is. Hazatértünk és este ismét színházba mentünk. Az Ördög Róbertet adták; Izabella hercegnőt a bécsi Hasselbart 50 énekelte, felülmúlhatatlanul. Még soha­sem hallottam, hogy valamennyi futamot ilyen művészien és természetesen szólaltatta volna meg, mint most. Bertram — Draxler alakította — szintén jó volt. A többi szereplőt közepesnek találtam; a zenekar kiváló teljesítményt nyújtott ; a karmester a fiatal Slavik volt, a Dolce néven ismert hírneves Slavik fivére." Lényegét tekintve ezzel be is fejeződnek Szreznyevszkij pest-budai feljegy­zései; utolsó előtti itt töltött napjáról csak ennyit ír: „Magyarországon — mint a könyvesboltban elmondották — mintegy háromszáz angol él, akik a magyar lakosság körében elhintik az Oroszország elleni gyűlöletet. így aztán félnek 49 Dolezsálek Antal József (1799 — 1849), a pesti Vakok Intézetének csehországi szüle­tésű igazgatója. 50 helyesen: Hassel-Barth, bécsi operaénekesnő. 206

Next

/
Thumbnails
Contents