Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Tardy Lajos: Orosz utazók Budán és Pesten = Russische Reisende in Buda und Pest 187-210

Az ezt követő pest-budai feljegyzések leíróértéke már jóval csekélyebb, mivel szerzőik kizárólag szlavisztikai kutatás és tudományos érintkezésfelvétel céljából keresték fel., vagy inkább ejtették útba a fővárost és ehhez képest nem sok figyelmet fordítottak a nevezetességek leírására, személyi benyomásaik közlésére. BodjanszMj O. M.

ix (1808 — 1877) orosz szlavista a Mosón-, Győr-, Komáromés Esztergom megyei szlávok meglátogatása után Szentendre közbeiktatásával 1839 februárjában érkezett Pest-Budára: ,,E két városban, a magyar királyság központjaiban szabad tér kínálkozott tevékenységem és vizsgálódásaim számára". Mindenekelőtt felveszi a kapcsolatot a pesti szerb Maticával, Arnót Antallal,

42 a budai szerb újság szerkesztőjével, Milutinovics Simonnal,

43 a neves szerb költővel és természetesen Kollár Jánossal, akikkel tudós beszélgetéseket folytat : ,,Majd felkerestem az itteni egyetemet, az egyetemi könyvtárat, az egykori Jankó vies -múzeummal egyesített Nemzeti Múzeumot, gróf Széchenyi válogatott művekből álló könyvtárát; ez utóbbi jó néhány szláv ritkaságot foglal magában". Ezek ismertetése után folytatja az általa megtekintett intézmények futólagos felsorolását: „megtekintettem a hatalmas budai nyomdát, az Ausztriai birodalom legnagyobb ilynemű intézményét és az egyetemi könyvesboltot. Ez idő szerint a nyomda tulajdonában áll a boldogult Katanchich Mátyás Péternek,

44 a szláv régiségek halhatatlan kutatójának teljes kéziratos hagyatéka." E kéziratok felsorolása után már csak Füredyvel

45

, a vak budai zene virtuózzal való találkozását említi meg, majd sorait azzal zárja, hogy ,,pesti és budai tartózkodásom igen sok szempontból rendkívül hasznos volt számomra". Pest-Buda következő nevezetes orosz vendége /. /. SzreznyevszJcij,

46 (1812— 1880) a kiváló filológus 1841. november 18-án, a „Zrinyi"-gőzös fedélzetén pillantotta meg a két testvérvárost. Szemléletesen írja le az akkori dunai hajóutazás kényelmetlenségeit, kedves furcsaságait, útitársait. „Társaságunk felettébb tarka volt, egy-két gróf, néhány egyszerű nemes, kereskedők, bizonytalan foglalkozásúak, néhány hölgy. A társalgás német, magyar, francia, olasz, angol és szerb nyelven pergett. Kíváncsiságom arra sarkallt, hogy igyekezzem behatolni Magyarország, a magyar nyelv és irodalom rejtelmeibe és ez felém fordította a magyarok rokonszenvét; a gavallérok és dámák annak örömére, hogy egy orosz ember érdeklődik a magyar nyelv iránt, mind oktatóimmá szegődtek. — Korán reggel kiléptem a hajóról és szállást foglaltam az Angol Királynőről elnevezett szállodában. Egy órával későbben már Kollár Jánosnál voltam; az egész reggelt nála töltöttem. Este a magyar teátrumban voltam, ahol a Borgia Lucrezia című dalmű előadását hallgattam meg. Kari kisasszony nagyszerűen énekelt, a zenekar is tökéleteset nyújtott. A színház igen szép és nagy, a nézőtér tele volt. A magyar nyelv azonban egyáltalán nem illik az operához. Tizenkilencedikén reggeltől Kollárnál tartózkodtam, nála is ebédeltem; ebéd után Pavlovicsot

47 kerestem fel, a szerb újság kiadóját és vele együtt tekintettem meg a német színház előadását. A Pranicsnica című drámát adták, Grün asszony igen jó volt szerepében. Tegnap reggel Kollárral és Szubboticcsal,

48 a Szerbszkie Letopiszi 41 Moszkvai egyetemi tanár. 42 „Poznato Strazilevo" (A felismert ijeszgető) c. színdarabja 1835-ben Budán jelent még. Több munkát fordított oroszból szerbre. 43 Milutinovics Simon (1791 — 1847) szerb íi'ó, néprajzkutató és történész. 44 Katanchich Mátyás Péter (1750 —1825) pesti egyetemi tanár és könyvtáros. 45 Füredy László (1794 — 1850) a pesti Vakok Intézetének tanára, polihisztor. 46 Ukrán szlavista, a harkovi egyetem tanára, az oroszországi szlavisztika egyik megalapítója. 47 Pavlovics Tódor (1804—1854) szerb jogász és publicista, a magyarországi szerb hírlapírás központi alakja. • 48 Szubotics János (1817 — 1886) szerb író és politikus, ezidőben pesti ügyvéd. 205