Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)
Tardy Lajos: Orosz utazók Budán és Pesten = Russische Reisende in Buda und Pest 187-210
Erről tanúskodnak fürdői, melyek teljesen keleti jellegűek; de minaretekhez hasonló fém harangtornyaik is. De miután a tébolyult győzteseket sikerült kiűzni a meghódított részekről, összefogott az egyház, a királyság és a magyar nemzet minden kiválósága, hogy a szentelt falakat visszahelyezzék régi állapotukba. Buda kincstárában őrzik Szent István koronáját, országalmáját és jogarát. Buda a királyság nádorának és az egyházi főméltóságoknak székhelye s miután a Habsburg-ház örökösödési jogát elismerték, visszanyerte a jól megérdemelt királyi főváros címet. Kevés város dicsekedhetik olyan fekvéssel, mind Buda és Pest, a szélessodrú Duna által elválasztott két, de mégis egy és ugyanazon város. Pest 60 000 lakosú, lármás és nagyforgalmú, tetterős, dolgos, nagyratörő város, mely többet termel, mint amennyit fogyaszt. Utcái szépek, rakpartjai szélesek, kereskedelme napról napra növekszik, épületei pedig jó ízlésről tanúskodnak. Alig volt még időm a nevezetesebb városrészek néhány utcájának és a kiemelkedő műemlékeknek megtekintésére, amikor jelentették nekem útitársaim megérkezését; ők ugyanis a Pestre való utazásra a festőibb dunai utat választották. A háromnapi hajóutazástól fellelkesülten szálltak partra." Ezzel Demidov félbeszakítja saját pest-budai impresszióinak ismertetését és néhány oldalon keresztül ezeknek a hajón érkezett útitársainak beszámolóját közli : „Hajótulajdonosunk szótartó volt és a harminchatodik óra elteltével meglepődve és elragadtatással pillantottuk meg azt a felemelő és felséges panorámát, amelyet a széles Duna által elválasztott két város — Buda és Pest — nyújt. Kihajózásunk a pesti parton nem történt minden nehézség nélkül a számtalan hajó és a nyugtalan, tolakodó népesség miatt, mely a rakpartot ellepte. Kifizettük hajósgazdánkat, aki mindannyiunkat az ő francia mondatával búcsúztatott: „Adieu mon bon ami". Ugyanekkor fogadtuk muzsikus-útitársaink alázatos hálálkodását, akiknek általunk már kiélvezett műsora ezentúl a magyar füleket fogja gyönyörködtetni. Mi pedig egy nagy és gazdag városhcz méltó, nagyszerű épületekkel övezett rakparton elindultunk a város felé. Kevés idő múltán csatlakoztunk Demidov úrhoz, aki néhány órával előttünk érkezett meg". Most ismét Demidov veszi át a szót: „Másnap, július 5-én az I. Ferenc gőzhajón mind egybegyűltünk és ködös égbolt alatt hagytuk el a várost. Napfelkeltével az idő csakhamar jobbra fordult. Elhagytuk hát ezt a nemes fővárost, anélkül, hogy ágyúink Magyarországnak öreg és új fővárosát, ezt a két, korban, szokásokban és külsőben egymástól annyira eltérő várost üdvözölték volna. Buda uralkodik ifjú testvére felett, melynek minden kedves szépsége ellenére is meg kell adnia az idősebb testvér részére kijáró tiszteletet. Ha az egyik a kereskedelem és a haladás eszméinek a városa, a másik viszont a történelemé, a monarchiáé, a nemességé; az a város, mely annyit harcolt és szenvedett, mielőtt túlparti szép és fényűző ifjú vetélytársa kiemelkedett volna az ő védelmező árnyékából. Buda a nemes múltat képviseli, Pest pedig a mai magyar népnek a kifejezője és elmondhatjuk, hogy a híd, amely a két várost egyesíti — jelképe az ország mai politikai állapotának. Ez az öreg híd már nem elégíti ki a forgalmat s ezzel mind a két fél egyetért; ámde Buda ellenzi egy új híd építését. íme az oka: a régi hídon a vámot csak a nép fizeti, míg a nemesség mentes ez alól. Azonban — s ezt mindenki érzi — az új hídon ez a kiváltság már megszűnne. A hídvám már nem fog különbséget ismerni nemes és polgár között, mert az országgyűlés irányzata a közbevételeket illetően az általános teherviselés felé fordult. Buda mégis ellenáll, hogy ezzel régi kiváltságai elenyészését még kis időre elodázhassa. Egy órán belül mindkét város eltűnt szemünk elől; a Dunát mindkét oldalról a végtelen, egyhangú síkság övezte." 204