Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Kumorovitz L. Bernát: Buda (és Pest) "fővárossá" alakulásának kezdetei = Die Anfänge des Hauptstadtwerdens von Buda (und Pest) 7-57

kozunk a karácsony ünnepének az említésével is. A mogyoródi csata előtti esztendőben, az 1073. november 11-től 1074. április 24-ig a király és a hercegek között létrejött fegyverszünet idején

45

. . . — írja a XIV. századi krónikás — „a király ama helyen ünnepelte a karácsonyt, amelynek Ikervár a neve. Majd Zalába ment, ahol Makart német vezér és Vid ösztökélték a királyt, hogy támadjon a hercegre"

46

. A kemeji csatával kapcsolatban az említett krónika írója a Quadragesima kezdetét is megjelöli: ,,A király és a herceg (kemeji) csatája a nagyböjt előtt esett, ama vasárnap után való csütörtökön, amikor az Exsurge-t éneklik"

47

. E helyen értesülünk arról is, hogy a kora középkori felfogás szerint a Quadragesima idején harcolni sem illik. Közvetve már az 1073—-1074-i fegyverszünet ideje, s a kemeji csatáról szóló híradás is tanúskodik erről, közvetlenül azonban csak a krónika mondja el, hogy a mogyoródi ütközet után Németországba menekült Salamon pártfogója: Ernő osztrák őrgróf azzal tért ki a Zoltán vezérlete alatt felvonult besenyők megtámadása elől, hogy „nagyböjt idején ők nem hadakoznak, ám — ha a király akarja, csak ütközzék meg; ha azonban a besenyők kerekednének felül, ő késedelem nélkül a király segítségére siet"

48

. Ez meg is törtónt, a vállalkozás azonban sikertelenül végződött. A karácsony ünnepének megüléséről szóló újabb XI. századi adatunkat a XIV. századi krónika őrizte meg számunkra a mogyoródi csatát közvetlenül követő események leírásában: „Salamon katonái szükségtől hajtva Lászlóhoz mentek; ő királyi bőkezűséggel, kegyesen megsegítette őket, és megengedte, hogy szabadon visszatérjenek urukhoz. Ebben az időben (1076) Magnus (I. Géza) király Szekszárdon ünnepelte a karácsonyt. Kérésére Dezső érsek ünnepi misét mondott, ékes beszéddel megenyhítette a király lelkét és jó békességre hajlította. Miután véget ért a mise, és mindent annak rendje-módja szerint elvégeztek, meghagyta a király, menjen ki mindenki, csak a püspökök és apátok maradjanak vissza. Ekkor a király könnyezve borult az érsek és a többi egyházi személyek, vagyis a főpapok elébe, vétkesnek vallotta magát, mert elfoglalta a törvényesen megkoronázott király országát; megígérte, hogy visszaadja az országot Salamonnak, és ilyen szerrel köt békességet: igazság szerint övé lesz a korona, mely az ország harmadrésze, az, ami a hercegé volt ; Salamon is király lesz az ország kétharmad részében, amely az övé volt"

49

. Az egyessóg azonban nem jött létre: Géza meghalt, a trónra pedig László lépett. A Krónika — utoljára — Szent Lászlóval kapcsolatban így emlékezik meg a húsvétról: „Mikor Bodrogon (1093ban) ünnepelte a húsvétot, íme, követek jöttek hozzá Franciaországból, Hispániából, Angliából és Britanniából, kiváltképpen a francia király öccsétől, Vilmostól és tudatták vele, hogy megbosszulják a mindenható Isten sérelmét, úgy határoztak, hogy megszabadítják a szent várost és a szent Sírt a szaracénok kezéből, kérték ezért a dicsőséges királyt, hogy Jézus Krisztus seregében legyen vezérük és parancsolójuk. Ennek hallatára a király örvendezett nagy örvendezéssel, és ugyanazon az ünnepen elbúcsúzott Magyarország nemeseitől; egész Magyarország búsult miatta"

50

. A meghívás teljesítésében azonban sürgős ügyei, majd 1095-ben bekövetkezett halála akadályozta meg. Az ünnepi koronázásról már mint általánosan követett szokásról a XII. i5

Pauler: Lm. I

2

. 122. 4G Szentpétery: SRH. I. 379. - Geréb: i. m. 129. 47 Rex autem et dux ante Quadragesimam pugnaverunt in Kemey. . . Szentpétery : SRH. I. 385. - Oeréb: i. m. 131. 48 Szentpétery : SRH. I. 397-398. - Geréb: i. m. 136. 49 Szentpétery: SRH. I. 402-403. - Geréb: i. m. 139. 50 Cunique cele brasset Pasca Domini in Bodrog... Szentpétery: SRH. I. 417 — 418. — Geréb: i. m. 145. —Pauler: i. m. I

2

. 172—173. 14