Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)
Felhő Ibolya: Mária Terézia úrbérrendezése a Buda és Pest környéki helységekben = Die urbariale Regulierung von Maria Theresia in den Ortschaften bei Buda und Pest 121-159
szüreti cédulákat osztattak ki, majd a tiszttartó tiltakozására kijelentették, hogy 3 krajcárért hajlandók cédulákat venni az úrbéri hivatalból, de minden következmény nélkül. Végül is Ferbert kénytelen volt mindezek ellenére engedélyezni a szüret megkezdését, hogy a halasztás miatt a lakosság és az uradalom ne szenvedjen kárt. Kihágásként említi meg a kamara azt is, hogy az eddigi szokástól eltérően a község kocsmáiban olcsóbban kezdték méretni a bort, mint ahogyan a földesúriakban mérik. Mindent összevéve a kamara szerint e „nyakas és lázongó lakosok merészsége napról napra nő" s ezen a helyzeten csak az 1772. február 10-i, a választás ügyében hozott úriszéki ítélet végrehajtása, meg az úrbérrendezés bevezetése vagy új szerződés rájuk kényszerítése útján lehetne segíteni. A kamarának ez a felterjesztése Mária Teréziától a kancellária útján a kivizsgálást és véleménynyilvánítást elrendelő szokásos mondatok kíséretében megérkezett a helytartótanácshoz, minden utalás nélkül az ügyben már történt királyi intézkedésekre. A helytartótanács azonban nem feledkezett meg arról, hogy az uralkodó a kamarai felterjesztésben érintett kérdésekre nézve már döntött augusztus 31-én kiadott rendeletében s minden újabb vizsgálat nélkül egyszerűen jelentette ezt az uralkodónak, hozzátéve, hogy a királyi rendeletet szeptember 10-én megküldötte a megyének s a szerződéskötés ügye szintén a megye előtt van. Valóban, a panaszok ügyében kiadott és a megyéhez megérkezett királyi rendelet ment tovább az ügyintézés szabályszerű útján: november 27-én — mint mondottuk — kihirdették a megyei közgyűlésen s december 3-ára úriszéki tárgyalást hívtak össze Óbudán a végrehajtása érdekében. Az úriszék a földesúri pénztáros számadásai alapján összeállította a szőlő- és házeladások alkalmával szedett illetékek, meg a hegyvám címén befolyt pénzek jegyzékét, s kimondotta, hogy a jus detractus, a taxa evictionalis és mercipotus címén beszedett pénzeket vissza kell téríteni a jobbágyok számára. Vissza kell fizetni részükre a hegyvám címén befolyt összegből is azt a nagyobb részt, amely a földesúr tényleges kiadásainak (csőszök és hegymesterek fizetése, lőporvásárlás, útjavítás- költségei) levonása után marad. Összesen tehát 3682 forintot és 30 krajcárt kell kapniok a földesúrtól és 140 forintot a bírótól és esküdtektől (ti. a mercipotus nagy részét ők kapták meg). A taxa traditionalist és mensuralist, vagyis a teleklevelek kiállításáért és a telkek kiméréséért járó illetéket azonban jogosnak minősítette. A tévesen pennaticumnak nevezett, valójában azonban a földesúri kilencedszedők eltartására fizett taksát is visszatérítendőnek ítélte s kötelezte a földesúri frumentáriust, meg a neki segédkező személyeket az ilyen címen kapott összesen 103 forint visszafizetésére. (Ez a taksa először egy poltura, azután 2 krajcár, majd 3 krajcár volt, 1771-ben és 1772-ben pedig már nem szedték.) Kimondta, hogy az új szőlőtulajdonosoknak, akiknek Ferbert adta a földet, a szabad évek után adózniok kell : a rétet vissza kell adni a községnek ; a szigetekkel a földesúr szabadon rendelkezik, de előbérlési jog illeti a lakosokat. Megállapította az úriszék, hogy az Illés-malomhoz elvitt kövekért a kamara 1772. április 10-i rendeletére Ferbert 36 forint 1 krajcárt kifizetett az óbudaiaknak, 8 lakosnak pedig, akik nem vették a köveket, hanem csak kiásták és elszállították, munkabér címén 5 forintot fizetett; az útépítési költségek senkit sem terhelhetnek túlságosan s a 6 forint büntetéspénzt a megbüntetett jobbágynak az úriszék tartama alatt viszszafizették a földesúri pénztárból. 28 Az úriszék jelentését a megye néhány nap múlva, december 12-én megküldte a helytartótanácsnak, de felterjesztette ezt 1773. február 5-én a magyar kamara is az uralkodóhoz, kérvén, hogy a hegyvám, meg a jus detractus címén és a teleklevelekért befizetett pénz visszatérítését engedje el, ha a jövőre nézve nem is 28 Országos Levéltár, Helytartótanácsi lvt, Dep. urbariale, Acta urb. com. 3?estiensis 1773 JN°3. .v:?j .,;- re 131
