Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)
Felhő Ibolya: Mária Terézia úrbérrendezése a Buda és Pest környéki helységekben = Die urbariale Regulierung von Maria Theresia in den Ortschaften bei Buda und Pest 121-159
tartja fenn ezeket az illetékeket ; a teleklevelek kiállításáért és a telek kiméréséért járó illetékeket (taxa traditionalis és mensuralis) pedig a jövőben is engedélyezze. Ebben az ügyben kelt hasonló tartalmú újabb felterjesztését pedig április 24-én küldte le véleményezésre Mária Terézia a helytartótanácshoz. Még választ sem kapott, azonban a kérésére a kamara s máris újra a királynőhöz fordult, felpanaszolván, hogy Pest megye az óbudai és a ráckevei prefektust, meg a visegrádi inspektort fiscalis actio terhe mellett felszólította az 1768 óta beszedett hegyvám, bontakozó pénz és taxa evictionalis visszafizetésére. Meglepő módon most a helytartótanács jár el úgy, mintha semmit sem tudna az ügy előzményeiről s április 13-án egyszerűen felszólítja a megyét, hogy tegyen jelentést ebben az ügyben. Márpedig a megye eljárása Mária Teréziának az óbudaiak panaszai ügyében 1772. augusztus 31-én kiadott rendeletéből következett; az ugyanis éppen a helytartótanács véleménye alapján kimondja, hogy ezeket az illetékeket, amennyiben az általános tiltott pontok publikálása után is szedték őket, vissza kell téríteni, nemcsak Óbudán, hanem a többi szomszédos helyeken is, ahol szintén szokásban vannak. 1773. május 25-iki válaszában a megye is erre a királyi rendeletre hivatkozik, s hozzáteszi, hogy az urbárium és a törvény előírása szerint a kamarai birtokokat is ugyanúgy kell kezelni, mint a többieket. Nagyon jellemző a helytartótanács úrbéri bizottsága s vele együtt a helytartótanács állásfoglalása : nemcsak helyesnek, hanem egyenesen dicsérendőnek tartja a megye eljárását, már csak azért is, mert így az egész ország megtudja, hogy Őfelsége a rendeleteinek a saját kamarai birtokain is érvényt szerez más földesuraknak példát mutatva s még egyszer megállapítja, hogy a tiltott pontok kihirdetése után szedett illetékeket vissza kell fizetni. 29 A helytartótanácsnak ezt a véleményét II. József korrégens 1774. január 3-án jóváhagyta s elrendelte, hogy a megye továbbra is a királyi szabályrendeletek szerint járjon el. 30 Még ezután is hosszadalmas huzavona folyt azonban az illetékek visszafizetése körül. A kamara, bár reménykedett benne, hogy sikerül a királynőt döntése megváltoztatására bírnia, nem ért célt; sőt az 1774. október 6-i királyi rendelet következtében kénytelen volt nemcsak az 1768 — 1772. években szedett hegy vámot és valamennyi illetéket, hanem még ezek 5%-os törvényes kamatait is megfizetni az 1773. augusztus 9-től számított egy évre ós három hónapra, vagyis arra az időszakra, amely a visszafizetést elrendelő királyi döntéstől a kifizetés tényleges napjáig, 1774. december 3-ig eltelt. Ezenkívül a város panaszainak megvizsgálása során felmerült tények alapján még újabb visszatérítésekre is sor került. Először is kötelezték az uradalmat azon robot ellenértékének megtérítésére, amelyet az óbudaiak az 1766-i szerződésben kikötött roboton felül 1771-ben és 1772-ben végeztek. Ferbert hiába érvelt azzal, hogy a község már a Zichyek és később a kamara idejében saját jószántából szokott dolgozni a földesúrnak szüretkor és asztagrakáskor, s ezt maguk az óbudaiak is elismerik, Mária Terézia 1775. május 22-én elrendelte, hogy ezt a kézi robotot a kamara egy-egy napot 10 krajcárral számítva térítse meg Óbudának 31 . Ugyanebben a rendeletében kimondotta a királynő, hogy Óbudának vissza kell kapnia a liszt-, kenyér- és fakereskedés árendájáért fizetett pénzt (holott ez az árenda-pénz, mint láttuk, benne volt az 1766. évi szerződésben), a földesúri kilenced átvételénél jelenlevő községi tisztségviselőknek fizetett napidíjakat (ezt természetesen nem a földesúrnak, hanem az érintett személyeknek : a volt jegyzőnek, négy esküdtnek ós a kisbírónak kellett megtérítenie), s végül a cédulapénzt (pecunia schaedalis, Zettel Geld). Ez utóbbi fizetését egyik forrás szerint Grassalkovich rendelte el: minden szőlő után 6 kraj29 Uo. 1773. JNa 3. 30 Uo. 1774. Ke 1. 31 Uo. 1775. JN° 13. 132
