Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Kumorovitz L. Bernát: Buda (és Pest) "fővárossá" alakulásának kezdetei = Die Anfänge des Hauptstadtwerdens von Buda (und Pest) 7-57

kozó forrásanyagunk összegyűjtése és értékesítése során összehasonlíthatatlanul nagyobb nehézségeket kell leküzdenünk, mint egy francia kutatónak — a franciához képest nagyobb történeti forrás-szegénységünk mellett például azért is, mert a XII. és XIII. század fordulóján szervezettebbé váló magyar királyi kancellária

31 kiadványai a keltezés helyét (a 40-es évekig terjedően) — úgyszólván egészen elhanyagolva

32 — sokáig nem alkalmasak egy hézagmentes magyar királyi itinerárium összeállítására

33

. Ennek vizsgálatában tehát meg kell elégednünk elbeszélő forrásaink nem mindig pontosan datálható

34

, valamint XI—XIII. századi okleveleink időben talán már jobban rögzíthető, de a kelet helyét tekintve továbbra is csak hézagos adataival. Közülük pedig számunkra elsősorban azok az adatok a legértékesebbek, amelyek valamely egyházi ünnep alkalmával, valamilyen ünnepélyes aktus végzése közben mutatják be valahol a magyar király udvarát. Sorukat a XIV. századi Krónikaszerkesztésnek az Aba Sámuel ellenes (az Ős-Gestából vett) összeesküvésről szóló híradása nyitja meg, mely szerint az összeesküvőket a király országos tanácskozáson, de bírói eljárás nélkül, a nagyböjt (Quadragesima) idején végeztette ki. ,,Midőn ugyanis — írja krónikásunk — Csanádon ülte a nagyböjtöt, a nagyböjt folyamán, tanácskozás ürügyével mintegy ötven nemes férfiút egy házba zárt, fegyveres vitézeivel levágatta őket; bűnbánatot sem tarthattak, meg se gyónhattak"

35

. A történetet kibővítve és folytatással a Gellért-legendában is olvashatjuk. Eszerint Aba Sámuel a Quadragesima idején elkövetett tömeggyilkosság utáni napokban Gellért püspök székvárosába jött, hogy Csanádon ülje meg a húsvéti ünnepeket: „Húsvét vasárnapján (ápr. 22.) a király urakat, püspököket küldött hozzá, jöjjön el és tegye fejére, mielőtt a templomba mennének (mint nagy ünnepeken szokás volt), a koronát

30

. ják, se ki ne fosszák". [Szöveggyűjtemény Magyarország történetének tanulmányozásához (röviden: Szöveggyűjt.). Budapest, 1964. 70.] Miklós kalocsai érsek, mivel (mint kancellárnak) állandóan a királyi curiát kell követnie, 1357. június 28-án azt kéri a pápától, engedje meg neki, hogy más egyházmegyében is gyakorolhassa érseki jogait. (Bossányi Á.: Hegesta supplicationum. II. Budapest, 1918. 310.) Végül, mint a personalis praesentia bírája, a király még a XV. század első évtizedeiben is oda idézteti a feleket, ,,ahol Isten vezérletével éppen tartózkodni fog: ubi dep duce tunc constituti fuerimus". (Hajnik I.: A magyar bíró-sági szervezet és perjog az Árpád- és vegyesházi királyok alatt. Budapest, 1899. 38., 5. jegyzet.) 31 Fejér pataky L.: A királyi kancellária az Árpádok korában. Budapest, 1885. 29 — 36. 32 Szentpétery I.: Magyar oklevéltan. Budapest, 1930. 97., 99. — Schwartner, M.: Introductio in rem diplomaticam aevi intermedii praecipue Hungaricam. Budae, 1802. 300-304. 33 Sebestyén B.: A magyar királyok tartózkodási helyei. Budapest, ó. n. — S. — bizonyos kiigazításokkal Iláth if.-nak (A magyar királyok hadjáratai, utazásai és tartózkodási helyei. Győri Régészeti. . . Füzetek 1861. ós külön: 1866) ma már sok tekintetben elavult összeállítását vette alapul, művét pedig saját kutatásaival is kiegészítette. Azonban egyikük sem ismerte a magyar bírósági szervezet (specialis, personalis praesentia regia, a királyi kápolnaispánság) és kancellária fejlődését, azért, főleg a XIV. század utolsó harmadától kezdve, S. összeállítása sem használható minden esetben. Ráth meg mindazokat az okleveleket elveti, amelyek a király távollétében — Budán keltek! (I. m. 257 — 271., 289 — 304.) Ezzel kapcsolatban olv. Kumorovitz L. B. : A specialis praesentia regia pecsóthasználata Zsigmond korában. Domanovszky-Emlékkönyv. Budapest, 1937. — és (bár feltevése nem valószínű) Szentpétery I,: A kancelláriai jegyzetek Anjoukori okleveles gyakorlatunkban. Károlyi-Emlékkönyv. Budapest, 1933. 476., 33. jegyzet. 34 Anonymus Gestáját például egyesek II., mások III. és ismét mások IV. Béla korába helyezik, de ismerünk olyan történészt is, aki I. Károly király korából való szerkesztésnek tartja. 35 Cum enim rex Quadragesimam Chanadini eelebraret, in eadem Quadragesima. . . Szentpétery: SRH. I. 330. Képes Krónika. Ford. Geréb L. Budapest, 1964. 106. 36 Panier Qy.: A magyar nemzet története az Arpádházi királyok alatt. I.

2 Budapest, 1899. 85. A zárójelben levő mondat az ő betoldása. 12