Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Felhő Ibolya: Mária Terézia úrbérrendezése a Buda és Pest környéki helységekben = Die urbariale Regulierung von Maria Theresia in den Ortschaften bei Buda und Pest 121-159

1766-ban kötött szerződésbe is fel volt véve; tehát szedése — minthogy az újabb szerződés létrejöttéig Óbudának az 1766. évi szerződés szerinti kötelezettségeket kellett teljesítenie — nem is lett volna szabálytalannak minősíthető. Ellenkezett azonban a királyi rendelettel, mert aszerint a szőlő után vagy kilencedet, vagy hegyvámot kellett fizetni. (Óbuda pedig kilencedet adott a szőlőből.) Jogos vagy nem jogos voltának megvitatása során azonban semmilyen fórum előtt nem merült fel az a meggondolás, hogy a szerződésben benne van ; jogosságát még a kamara is csupán a régi szokással és az uradalomnak a szőlő őrzésére és az útjavításra fordítandó kiadásaival igyekezett alátámasztani. Az óbudai hegy vámból évente kb. 1490 forint jövedelme volt a földesúri pénztárnak, tényleges kiadása viszont — a csőszök és hegymesterek fizetése, lőporvásárlás, útjavítás — nem érte el az évi 600 forintot sem.

21 A lakosokat terhelő illetékként említi még a kérvény a pennaticum-ot is ; azonban, mint a vizsgálat folyamán kitűnt, az elnevezésben itt tévedtek a kérvény szerzői s pennaticum néven valójában a földesúri kilencedszedők eltartása címén szedett jogtalan illetéket panaszolták fel. Az illetékekre vonatkozó panaszok mellett helyet kaptak a kérvényben a Ferbert tiszttartó személyével közvetlen kapcsolatban álló sérelmek is: az, hogy Ferbert különböző urasági alkalmazottaknak (magtáros, börtönőr, saját írnoka és szolgája, valamint volt kocsisa, szolgálója és szakácsnője), akik a község terheihez természetszerűen nem járultak hozzá, igen jó puszta földeket adott szőlőtelepítésre, a lakosoktól viszont elvette a legelő egy részét, a két szénatermő szigetet nem az óbudaiaknak adta bérbe, a lakosok szántóföldjeit a parancsára történt kőbányászás megrongálta; az urasági Illés-malom építésére elvitette a lakosoknak saját szükségletükre vásárolt köveit, 50 botütéssel fenyegetvén az ellenmondókat, a lakosokat útépítésre kényszerítve egyeseknek 10, 20, 30 forintos költséget okozott; 6 forint pénzbüntetésre ítélt egy jobbágyot, aki saját földjén követ bányászott s végül : nagy patrónusa a zsidóknak, keresztények csak akkor járulhatnak hozzá, ha a zsidók ügyeit elintézte. A panaszok kivizsgálására 1771. november 20-án összeült úriszék jegyzőkönyve azonban még el sem jutott a megyétől a felülvizsgálatra illetékes helytartótanácshoz, amikor az 1772. január 7-re kitűzött óbudai tisztújítás alkalmával nyílt összecsapásra került sor egyrészről a földesúri hatalom képviselője és a város tanácsának egyes tagjai, másrészről a község között. Január 7-én Ferbert bíróválasztás céljából összehívatta a községházára a communitast s felolvastatta előttük a kamarának Óbuda belső rendjének szabályozására készített instrukcióját

22 s azt kívánta, hogy az esküdteket és a jegyzőt erősítsék meg tisztükben. (Ez az instrukció az 1776. január 1-én Zichy Miklós gróf által Óbuda számára kiadott instrukcióhoz hasonlóan a tisztségek betöltésének és Óbuda belső igazgatásának egyéb kérdéseit szabályozta.) Ekkor azonban a község — többek ösztönzésére — ellentmondott a Ferbert kívánsága szerinti választásnak, letette tisztségéről az egész tanácsot és a jegyzőt s helyükbe másokat választott, „vakmerő szavakat" használt a földesuraság ellen s kezet emelt a régi jegyzőre.

23 A választott község, meg a jelek szerint a földesúr megelégedésére működő tanács közti ellentétek okainak mélyebb vizsgálatába itt nem bocsátkozhatunk, mert feladatunkul az úrbérrendezés kihatásainak — mégpedig főként a jobbágyok anyagi helyzetére való kihatásainak — felderítését tűztük ki. Ez az ellentét egyébként is régebbi eredetű volt ; a Zichy gróf által 1746-ban kiadott instrukció is utal rá s az esküdti tisztségnek egész életre szólóvá tételével igyekszik kiküszöbölni. Az 177L december 21-i dátum alatt kiadott kamarai instrukció 1. pontjában is 21 Uo. 1773. We 3. 22 Uo. 1772. április 3, AA melléklet. 23 Uo. 1772. július 2. 127