Tanulmányok Budapest Múltjából 18. (1971)

Felhő Ibolya: Mária Terézia úrbérrendezése a Buda és Pest környéki helységekben = Die urbariale Regulierung von Maria Theresia in den Ortschaften bei Buda und Pest 121-159

azt olvassuk, hogy már a Zichyek földesurasága idején „megfogyatkozott a tanács hatalma és tisztelete és a község félelme" a tanács és a község közti egyenetlenség következtében. Csupán arra szorítkozunk tehát, hogy a választással kapcsolatos főbb eseményeket és ezek következményeit felvázoljuk, minthogy ezek természetszerűleg Óbuda úrbéri ügyének alakulására is kihatással voltak. A választást követő éjjelen Ferbert tiszttartó katonákkal letartóztatta azt a három óbudai „korifeust", akiket a történtekért felelőseknek tartott. Reggel fél hétkor mintegy 200 lakos benyomult a tiszttartóhoz s a három személy szabadon bocsátását követelte. Ferbert, minthogy a kérésére hozzá küldött néhány katonát parancsnokuk visszarendelte, kénytelen-kelletlen teljesítette követelésüket. Még ugyanezen a napon elindult Bécsbe a község kocsiján néhány kiküldött, hogy benyújthassák panaszukat az uralkodónak. Az óbudaiak kérvényét Mária Terézia január 20-án már le is küldte a helytartótanácsnak kivizsgálás és jelentéstétel céljából. De a kamara is szükségesnek tartotta, hogy értesítse a történtekről a helytartótanácsot s január 10-én írt ebben az ügyben a helytartótanácsnak, persze Ferbert elfogult jelentésének alapján. Február 10-én már össze is ült Óbudán az úriszék s 8 napon át tárgyalta az óbudaiak lázongásának ügyét. Rajnprecht Mihály bíró, Weisz Imre jegyző (nem a község által megválasztott, hanem a Ferbert által támogatott személyek) és 9 esküdt az úriszék előtt elhatárolta magát a községtől, kijelentvén, hogy a többiek igyekezetéről semmit sem tud. Az úriszék ítéletében kimondotta, hogy az óbudaiak által választott új tanácsot funkciójától megfosztandónak tartja s megerősíti a régi tanácsot, a perbe fogott lakosokat pedig, mint a földesúr ellen lázadókat a következő büntetésekkel sújtja: Mangl Jánost, a lázadók fejét 3 évi börtönre és közmunkára, meg az óbudai uradalomból való örökös kitiltásra ítéli; Hozmán Mártont és fiát, Józsefet, meg Akkerl Jánost, mint a zavargások szerzőjét 3 hónapi börtönre és 100 botütésre s ugyancsak az uradalomból való kitiltásra, Szeiger Ignácot és Leéb János Györgyöt egyévi börtönre és 100 botütésre; Horrer Pált, Óbuda új pénzbeszedőjét, aki a község pénztárából a bíró és esküdtek hozzájárulása nélkül 200 forintot adott a községbelieknek (a bécsi instanciázás költségeire) 3 hónapi börtönre, tisztségéről való letételre, számadásra és a községi pénztár kártalanítására ítéli; rajtuk kívül 6 személyt félévi börtönre és 100 botütésre, 4 személyt 3 hónapi börtönre és 50 botütésre, 18 személyt pedig 24 botütésre ítél. Ezt az elrettentőén súlyos ítéletet a megyei ítélőszék jóváhagyta és a megye 1772. április 3-án az előírásoknak megfelelően felülvizsgálatra felterjesztette a helytartótanácshoz, hogy azután majd, ha elnyerte a királyi jóváhagyást, végrehajtható legyen. A helytartótanács úrbéri bizottsága — s véleménye alapján a helytartótanács is — azonban már enyhébben ítélte meg a történteket. Szerinte is kitűnik ugyan az úriszéki jegyzőkönyvhöz csatolt vizsgálati iratokból az óbudaiaknak a választás alkalmával tanúsított „ellenkezése és engedetlensége", de t ekintetbe kell venni, hogy a lakosok csupán élni akartak szabad tanácsválasztási jogukkal, amelyet a kamarai instrukció biztosít számukra s a választáson jelen volt kamarai kiküldött, Koller János tanácsos is megengedett nekik. Ezért a büntetések lényeges enyhítését ajánlja az uralkodónak: a börtönbüntetéseket és kitiltásokat teljesen mellőzendőknek tartja, csupán csökkentett mérvű botbüntetéseket javasol. (Mangl Jánosnak 50 botot, az úriszék által 24 botra ítélt 18 személynek 12 botot, a többi botozásra ítéltnek pedig 24 botot.) Javasolja, hogy a községi pénztárból kiadott 200 forintot ne egyedül Horrer, hanem a dolgokban érdekeltek közösen térítsék meg. A tisztújítást szerinte úgy kellene rendezni, hogy az országos urbárium 9. pontjának első §-a értelmében a község a bírót a földesúr három jelöltje közül válassza, a jegyzőt és esküdteket azonban teljesen saját belátása szerint ; a kamarai instrukciót pedig, amelynek kihirdetése 128