Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

NAGY ISTVÁN: A kézművesipar fejlődése és a céhrendszer reformja Pesten a XVIII. században. 1690-1780

Ilyen szabvány-privilégium volt a pesti tímárok részére 1766-ban kibocsátott céhkiváltságlevél is, amelyet az 1761 utáni céhlevél ellenőrzések megvilágítása céljából a következőkben részletesen ismertetünk. A kiváltságlevél először is a céhtagok vallásos kötelezettségeit szabályozta. A céh köteles volt az egyházi körmenetek céljaira külön zászlót tartani, ha zászlója nem volt, akkor a saját költségén kellett ilyet készíttetnie. Az egyházi körmeneteken minden céhtag, a nem katolikus vallású is, köteles volt résztvenni, az igazolatlanul távol maradó mester 2 font, a legény 1 font viaszt fizetett büntetésül a helybeli templom számára. A céh védőszentjének, azonkívül az évi és negyedévi céhgyűlések napján misét volt köteles adatni, amelyen a nem katolikusok is részt vettek. A távol maradóknak fél font viaszt kellett fizetni. A távol maradó inast mestere büntette meg. Az évi és negyedévi (kántor-) gyűléseken a mestereknek és legényeknek személyesen kellett megjelenniök, s ekkor évi (Jahrschilling), illetve negyedévi (Quartalschilling) pénzt fizettek a céh ládájába. Szükség esetén rendkívüli céhgyúlést is össze lehetett hívni. A céhgyűlésekről ok nélkül távol maradó mestert 50 dénárnál, a legényt 25 dénárnál nagyobb büntetéssel nem lehetett sújtani. A saját ügyében céhgyűlést összehivatni szándékozó mester vagy legény szándékát a céhmesternek jelentette be, ilyen alkalommal a mester 85, a legény 42 dénárt fizetett. A céh vezetőjét, a céhmestert az évi gyűléseken rendszerint egy évre választották. A választás előtt a régi céhmester számot adott a céh pénzéről, majd másik két mesterrel együtt jelölték őt a következő évi céhmesteri tisztségre. A három jelölt közül az új céhmestert a mesterek szavazattöbbséggel választották. A választás csak a városi hatóság által kiküldött céhbiztos jelenlétében történhetett meg. A céhbiztos jelenléte nélkül egyébként semmilyen céhgyűlést sem lehetett tartani. Az évi és negyedévi céhgyűléseken a céhartikulusokat fel kellett olvasni. A céhartikulusokat, bármely céhtag kívánságára, 24 dénár lefizetése ellenében a nem rendes gyűléseken is felolvashatták. Az inasokra vonatkozóan a céhkiváltságlevél a következőket tartalmazza. A felvételnél a jelölt köteles volt törvényes származását születési bizonyítvánnyal igazolni. Felvételkor 2 Ft szegődtetési díjat, majd 3 évi tanulóidő letelte után 2 Ft felszabadítási díjat fizetett a céhládába. Felszabadulása után mesterségének tökéletesítése végett három évig vándorolni volt köteles. A mesternek kerülnie kellett azt, hogy inasát túlságosan megterhelje. A mesterség elsajátításához szükséges munkánál többet nem kívánhatott tőle, s inasával szemben jó családapaként kellett viselkednie. A mesterségért folyamodó legény először is 1 Ft-ot fizetett a céhládába, majd a céhgyűlés előtt bemutatta törvényes születését, felszabadulását és vándorlását igazoló okmányait. A céhgyűlésen egy mestert jelöltek ki számára, akinél a mesterévet le kellett töltenie. A próbavagy mesterév letöltése után nem költséges, könnyen használható és eladható remekdarab elkészítését kellett részére kijelölni. Az elkészített remekdarabban talált kisebb hibákért a jelölt fizethetett bírságot, de ennek összege 2—4 Ft-on túl nem emelkedhetett. Ha a jelölt a remekdarabot nem készítette el megfelelően, akkor a remeklés megismétlésére utasították, esetleg — ha erre szükség volt — a mesterség jobb megtanulására. Büntetést ilyen esetben nem fizetett, sőt a befizetett díjakat is vissza kellett kapnia. A remekdarab elfogadása után a legényt új mesternek nyilvánították, majd a városi tanácsnál a polgárjog elnyerése végett bejelentették. Az új mester 30 Ft mestertaksát volt köteles leróni, mégpedig két részletben. Mesterlakoma céljára 10 Ft-nál többet nem fizethetett. A mesterfelvétellel kapcsolatban minden egyéb költség és megterhelés tilos volt. A mesterek fiai és vejei a mesterjog elnyerésével kapcsolatos összes feltételeknek kötelesek voltak eleget tenni. Kedvezményt sem a tanulási idő, sem a vándorlás, sem a remeklés tekintetében nem kaphattak. Egyetlen kedvezményük az volt, hogy a mestertaksának csak a felét fizették. A mesterözvegyet elvevő legény a mesterjogot hasonló feltételek mellett nyerhette el, azzal a könnyítéssel, hogy a mesterévet pénzzel válthatta meg, amelynek összege a mestertaksa felénél több nem lehetett. A vándorlási idő és a mesterév elengedése ügyében mentességért a királyhoz lehetett folyamodni. 87