Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

NAGY ISTVÁN: A kézművesipar fejlődése és a céhrendszer reformja Pesten a XVIII. században. 1690-1780

sem tüntet fel.

20 A nagyobb mesterlétszámú iparágak közül csupán a szűcs- és a tímármesterség mondható igényesebb, a fejlettebb ipart képviselő iparágnak. Nemcsak helyi fogyasztásra, hanem szélesebb piacra a csizmadiák, szabók (közöttük a szűrszabók), a szűcsök és a tímárok dolgoztak. Rajtuk kívül általában a város élelmezését és a közvetlen mindennapi szükségleteit ellátó iparágak rendelkeznek az 1750-es, 1760-as években is legnagyobb mesterlétszámmal. A német szabóknál 1757-ben 17, a csizmadiáknál 1759-ben 32, a mészárosoknál 1760-ban 10, a vargáknál 1764-ben 20, a szűrszabóknál 1767-ben 25, a pékeknél 1766-ban 9, a kádároknál 1767-ben 9, a szűcsöknél 1769-ben 15 mester dolgozott. Az igényesebb iparágak közül az ötvösöknek 1762-ben 9, a gombkötőknek 1763-ban 13 mesterük,

21 a posztószövőknek 1765ben 9, a magyar szíjgyártóknak pedig 8 mesterük volt.

22 Pest városának 1765-ben a helytartótanácshoz küldött jelentése 65 szakmát tüntet fel. Ebben a kimutatásban olyan szakmák is találhatók, amelyek általában a fejlettebb, finomabb ipar képviselői, nagyobb technikai jártasságot igényelnek, s nemcsak lokális, hanem szélesebb körű piac részére való termelésre is alkalmasak. Ezek voltak azok a kézműves iparágak, amelyeket a merkantilista iparfejlesztő politika Európában a kapitalista jellegű ipar (Verlagssystem, manufaktúra) kifejlesztése szempontjából figyelembe vett és támogatott. Az 1765. évi pesti iparkimutatás ugyan nem az ilyen iparágak számbavétele céljából készült, hanem csupán arról tájékoztatta a helytartótanácsot, hogy melyek voltak a céhkiváltságokkal ellátott, céhekbe tömörült szakmák, s melyek voltak a kiváltságok nélküli, de más városok céheihez tartozó, illetve nem céhszervezetben élő ipari foglalkozások. A kimutatásból az tűnik ki, hogy épp a céhkiváltságokkal rendelkező, bevett szakmák között található a legkevesebb fejlett munkamódszerű iparág. A 28 céhkiváltsággal rendelkező iparág közül az órakészítők (1756ban csupán 1 mesterrel voltak képviselve), a gombkötők, az aranyművesek és a takácsok tartoztak csak az ilyen „megkülönböztetett" iparágak közé. A többi céhkiváltsággal rendelkező szakma többnyire a helyi élelmezési, ruházati és háztartási szükségletek ellátását szolgálta. Ezzel szemben sokkal több a nagyobb ipari fejlettséget jellemző szakma a más városok, főleg Pozsony és Bécs céheibe bekebelezett, de Pesten céhekbe nem tömörült, vagy a teljesen céhszervezet nélküli pesti ipari foglalkozások között. Ezekben az iparágakban, egy-két kivételtől eltekintve, csak egy-két mester dolgozott. Ilyen iparágak voltak többek között a túkészítők 2, a posztó-és pokróckészítők 9, az esztergályosok 3, a kesztyűkészítők 4, a szegkovácsok 1, az ónöntők, illetve kannagyártók 2, a harisnyaszövők 2, a sárgarézművesek 2, a bádogosok 3, a német kardkészítők 1, a magyar kardkészítők 2, a posztófestők 1, az üstkészítők 3, az aranyhímzők 2, az aranyfonalkészítők 1, a paszománykészítők 1, a csipkekészítők 2 mesterrel.

23 Ezek az iparágak tehát, bár a fejlettebb és a kapitalista jellegű ipar fejlődésére alkalmasabb iparágak közé tartoztak, az iparban dolgozók csekély létszáma miatt a helyi szükségleteket sem tudták ellátni. Az ipari szakmák fajtáinak és az egyes szakmákban dolgozó mesterek létszámának megvizsgálása után azt kell megállapítanunk hogy Pest kézművesipara a XVIII. század közepéig nem állott a kézművesipar magasabb, a kapitalista jellegű ipar kifejlődésére is alkalmassá válható fejlettségi fokán. A fejlettebb, nagyobb mesterlétszámmal rendelkező iparágaknak a rendeltetése többnyire az volt, hogy a lakosság élelmezését, illetve közvetlen napi szükségleteit, a helyi piacot, illetve legfeljebb a környék piacát lássák el. Bizonyos kivételt jelentenek ez alól a szűrszabók, szűcsök, csizmadiák, akik távol fekvő városok vásáraira is jártak. A pesti kézművesipar egyébként — alapvető jellegét nézve — nem termelt távolabbi piacok számára, s egyáltalán nem termelt külkereskedelemre, amely pedig a XVIII. században a merkantilista ipari politikának épp egyik fő célja volt. Sokban hasonlított még a középkori város „Stadt20 Acsády I. : i. m. 258—261. 21 A mesterlétszámra vonatkozó adatokat az OL. Htt. Acta mech. Civ. Pest. Lad. В. Fase. 23. No. 1—106. jelzetű, a mesterfelvételeket tárgyaló iratokból vettem. 22 OL. Htt. Acta mech. Civ. Pest. No. 18. A posztószövőkre és a magyar szíjgyártókra vonatkozó adatok. 23 OL. Htt. Acta mech. Civ. Pest. No. 18. A posztószövőkre és a magyar szíjgyártókra vonatkozó adatok.