Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

NAGY ISTVÁN: A kézművesipar fejlődése és a céhrendszer reformja Pesten a XVIII. században. 1690-1780

telével szemben, a mesterek önzésén, a céhmonopólium védelmén kívül részben a piac fejletlenségében is keresnünk kell. A szűrszabók 1767-ben pl. azzal érveltek egy új mester felvétele ellen, hogy a mesterek nagy száma miatt alig tudnak megélni, s mezei munkát kell végezniök, hogy eltartsák családjukat (födendő, metendo, aliisque operariorum laboribus).

12 A csizmadiák még 1770-ben is aratással és kapálással egészítették ki mesterségük nem elegendő keresetét.

13 Az előzőekben utaltunk arra, hogy az 1690-es években az iparosok a kevés munkaalkalom miatt bort mértek, mezőgazdasággal foglalkoztak. Az ipar fejletlenségére mutat, hogy ez a jelenség Pest gazdasági életében egészen a XVIII. század második feléig erősen észrevehető. Az iparosok jó része földművelésből is élt, 1720-ban az iparosok 70%-a, 1735-ben 63%-a, 1746-ban pedig kb. 50%-a valamilyen formában kapcsolatban volt a mezőgazdasággal és mezőgazdasági ingatlannal is rendelkezett.

14 Ennek alapján nyugodtan megkockáztathatjuk azt az állítást, hogy Pest iparosai között a XVIII. században elég nagy számban voltak félig iparos, félig őstermelő városi polgárok vagy lakosok. Ez egyébként Európa iparilag fejlettebb országaiban sem szokatlan jelenség. Németországban pl. még a XVIII. század végén is legfeljebb 10%-ra becsülhető a lakosságnak az a része, amely az ipart főfoglalkozásként űzte. Emellett a lakosság tekintélyes hányada — főleg a háziiparral foglalkozók — félig iparosok, félig őstermelők voltak.

15 Az iparos lakosság létszáma mellett az ipar fejlettségi fokát tükrözi az iparos, illetve kézműves foglalkozások minél nagyobb száma. Az 1696. évi összeírás a város kb. 1300 főnyi összlakosságához képest elég sok, mégpedig 32 ipari foglalkozást tüntet fel.

16 Az iparágaknak ez a jelentős száma azonban — amint erre már az előzőekben utaltunk — nem gazdasági fejlődés, hanem az elég nagyméretű betelepülés eredménye, s így nem jellemzi a valóságnak megfelelően a város iparának helyzetét. Nagyobb összhangban vannak a gazdasági fejlődéssel azok az adatok, amelyeket az 1715. és az 1720. évi összeírás nyújt az iparágakról. Az összeírások szerint 1715-ben 33, 1720-ban 38 volt a városban az ipari foglalkozások száma.

17 Az ipar erőteljes fejlődésére mutat, hogy az ipari foglalkozások száma 1765-re elérte a 65-öt,

18 illetve más forrás szerint a 76-ot.

19 Pesten tehát ekkor már eléggé differenciált ipar található. Az ipari szakmák aránylag nagy száma önmagában véve még nem tanúskodik az ipar fejlettségéről. Fontos e mellett az egyes szakmákban dolgozók létszáma is. Ilyen szempontból véve figyelembe az összeírások adatait, az eredmény nem mondható túlságosan kedvezőnek. A mesterek száma — az összeírások ugyanis csak a mestereket tüntetik fel — 1715-ben a legtöbb ipari szakmánál 3-nál kevesebb s igen sok szakmánál csak 1. A 33 szakma közül csak 6 esetében találunk 3-nál nagyobb mesterlétszámot. A mészárosoknál 6, molnároknál 5, a pékeknél 4, a szabóknál 7, a tímároknál 4, a vargáknál 5 mestert írtak össze. Nagyobb mesterlétszámot tehát csak a lakosság élelmezését, illetve mindennapi közvetlen szükségleteit ellátó szakmák érték el. Ilyen mesterségekre minden városban feltétlenül szükség volt. A finomabb és az iparosodás fejlettebb fokát jelentő szakmák, mint pl. a gombkötők, kelmefestők, ötvösök, puskaművesek legfeljebb 1 mesterrel vannak képviselve. Egyáltalán nem találhatók meg a szövőipar, a finomabb fémipar és a luxusipar mesterségei. Az 1720. évi összeírásnál is hasonló eredményre juthatunk. A legtöbb mestert a következő szakmáknál találtuk: 8 mészáros, 6 molnár, 6 pék, 16 szabó, 5 szűcs, 7 tímár, 5 ács, 6 asztalos, 5 csizmadia, 6 kőműves, 3—3 kovács és kerékgyártó. Csupán 1 — 1 mester volt a bádogos, a cserepes, esztergályos, fazekas, késgyártó, mézeskalácsos, nyerges, rézműves, sörfőző, üveges szakmáknál. Szövőipart, finomabb fémipart, luxusipart az 1720. évi összeírás 12 OL. Htt. Acta mechanica. Civ. Pest. Lad. В. Fase. 23. No. 50. 13 OL. Htt. Acta mech. Civ. Pest. Lad. С Fase. 21. No. 30. 14 Nagy L. : i. m. 175., 178—179. 15 Kuczynski, J. : Allgemeine Wirtschaftsgeschichte. Berlin, 1951. 213. 16 Gárdonyi A. : Pest város újratelepítése a török hódoltság után. Föld és Ember (1926) 95. 17 Acsády I. : i. m. 258—261. 18 OL. Htt. Acta mech. Civ. Pest. No. 18. 19 Főv. Lt. Pesti lvt. Int. a.a. 4010. 62