Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)
SEENGER ERVIN : Adatok Óbuda XIX. századi helytörténetéhez. (Krenn György és utódainak feljegyzései 1810—1910.)
SEEN GER ERVIN ADATOK ÓBUDA XIX. SZÁZADI HELYTÖRTÉNETÉHEZ. (KRENN GYÖRGY ÉS UTÓDAINAKFELJEGYZÉSEI 1810—1910.) Krenn György óbudai szőlőbirtokos és pálinkafőző, valamint utódainak naplófeljegyzéseit a Kiscelli Múzeum szerencsés véletlen folytán szerezte meg 1953-ban, a ma is Óbudán élő család egyik tagjától. A 77 lapból álló német nyelvű kézirat (24 X 20,5 cm) félbőrbe kötött, elsősorban óbuda-helytörténeti feljegyzéseket tartalmaz. Ezek, a város jellegének megfelelően nagyrészt mezőgazdasági természetűek: időjárás (aszály, fagyok, rendellenességek), bő és sovány szüretek, szántóföldek felosztása, terméseredmények, elemi csapások, utóbbiak között meglepően sok tűzvész. A napló két fő részből áll: a tulajdonképpeni helytörténeti adatokból, és az üzleti feljegyzésekből. Közlésünk csak az első részre szorítkozik, mert a második rész terjedelme messze túlhaladja jelentőségét. Az első rész az 1810. évi tabáni tűzvész említésével kezdődik és az óbudai új temető felszentelésének bejegyzésével végződik, tehát pontosan egy évszázadot ölel fel. A napló igen bőven és részletesen tudósít az 1831. évi koleráról és az 1838. évi árvízről. Ezek a napló legterjedelmesebb leírásai. A kolera tüneteinek és — sajnos legtöbb esetben eredménytelen — gyógykezelésének pontos közléséből értelmes, gyakorlati, emellett érző szívű egyén képe rajzolódik elénk, aki leírásával a jövő számára hasznos szolgálatot óhajt tenni. Pontos időadatokkal mondja el a járvány terjedését Újlakról Óbudára. A kolerára vonatkozó rész talán az orvos- vagy gyógyászattörténet számára is mond valamit. Szinte már drámai az 1838. évi árvíz óbudai pusztításainak, főleg azonban a menekülők helyzetének ábrázolása: a zsúfolt, levegőtlen helyiség, a beomló házak reccsenései, sötét színekkel festik alá 1838. március 13—16-ának tragikus eseményeit. Az 1848/1849. évi forradalom és szabadságharc eseményeit különös módon nem említi, 1848-ról csak annyit mond, hogy decemberben a Lánchídon át Pestre ment. Rendkívül érdekes az 1869. októberi bejegyzés, amely az új iskolatörvény óbudai reakcióját írja le. A meteorológus az időjárás rendellenességeinek említéséből meríthet hasznot, amikor pedig krónikásunk a terméseredményeket és az árakat jegyzi fel, a gazdaságtörténésznek van segítségére. Nem sokat tudunk Krenn György személyéről, sem pedig pálinkafőzdéjéről. Ami személyét illeti, jómódú, sőt gazdag óbudai polgár volt, akinek az óbudai hegyvidék több részén voltak földjei, szőlői. Az árvízzel kapcsolatban értesülünk, hogy állatokat is tartott. A Krenn-féle pálinkafőzde 1827-ben létesült Óbudán, közelebbi helyét azonban nem ismerjük. A számadások 1827 és 1841 közötti időszakra vonatkoznak ; ezekből kiderül, kiknek mennyiért adott el törkölyt, kik voltak üzletfelei, mennyien voltak, hol laktak. Az üzletfelek száma 1827-ben 23 volt, a későbbiek folyamán számuk 35 körül ingadozott, míg az 18 Tanulmányok Budapest múltjából 273 •
