Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

TARJÁNYI SÁNDOR: A fővárosi munkásság helyzete és forradalmasodása az első világháború alatt

nak a lőszergyártásra gyakorolt káros tevékenysége meggátlására. Jelentette, hogy katonai eljárást indított meg, több bizalmit bevonultatott, vagy katonai kisegítő szolgálatra osztott be. A tanúvallomások és a vádlott bizalmiak és munkások kihallgatási jegyzőkönyvei jelzik, hogy a bizalmiak szerepe milyen változáson ment keresztül, főleg a katonai parancsnokság alá helyezett gyárakban. Az előzőkben már tárgyalt csepeli lőszergyár egyike a legkoncentráltabbaknak, szerepe a háborús termelésben döntő, mind a termékmennyiség, mind az ott dolgozó munkásság nagy száma miatt. A jelentés szerint a bizalmiak tevékenysége következtében a munkateljesítmények maximálása a lőszergyár termelését 25—30%-kal befolyásolta. Az egyik üzemvezető vallomásában elmondta, tanúja volt annak, hogy két esztergályos bizalmi ellenőrizte az elszámolást, nem lépte-e túl a munkás a megállapított normálkeretet, a 120%-ot. Aki túllépte azt, megdorgálták. Egy másik üzemvezető azt vallotta, hogyha valamelyik munkásnak reklamációja van a bérelszámolásnál, mindig egy Csonka nevű esztergályos jelentkezik, akit többször kérdőre is vont és jelentette a katonai parancsnoknak. Példaképp megemlítette, hogy egy munkásnak tévesen 2,60-as munkát adtak ki, a másiknak 7,50-est. A háromszoros ár ellenére mégis egyformán kerestek, mert a magasabb bérű annyira elhúzta a munkát. Nyilvánvaló, hogy a termelés hajszolása elleni védekezésül éltek a munkások ezzel a módszerrel, de a háború okozta kilátástalanság, a háború elhúzódása miatti elkeseredés is megmutatkozott ezekben az akciókban. A bizalmiak és a kihallgatott munkások vallomásaiból képet alkothatunk a bizalmiak megváltozott szerepéről. Noviczki Bertalan bizalmi a bűnjelként lefoglalt előjegyzési könyvecskéjébe bejegyezte a munkateljesítményeket, a bérfizetéseket, a figyelmeztetéseket. Egyes munkások bojkottálásának megszervezésével is vádolták. Védekezésében előadta, hogy a nem tisztességes munkásokhoz méltóan viselkedőkkel szemben éltek a bojkottal, amikor az egész gyár megszakította az illetővel az érintkezést. Egy másik vádlott bizalmi, Muschitz József elmondta az egyik munkással szembeni fellépését, kit arra kért, hogy adjon a társának is munkát, aki anyaghiány miatt nem tudott eleget dolgozni. Mahaliczki Károly bizalmi elmondta, hogy bizalmi értekezleten vontak felelősségre egy munkást munkabértöbblet elszámolásáért, és hogy a bizalmiak 10-es bizottsága tárgyalta meg egyes munkások magatartását, az esetleges szabálytalanságokat. A vád szerint a letartóztatott vagy büntetett munkások részére végeztek gyűjtést — ő heti 2 К befizetéséről tudott, melyet segélyezésre fordítottak. Az egyik kihallgatott munkás, Orbán Alajos elmondta, hogy önként alávetik magukat a bizalmitestület határozatának.

105 A vallomásokból kiderül, hogy a gyár munkásságának magatartásbeli problémái, a munkaerkölcs, munkaügyi viták elintézése és szociális gyűjtés mellett a hadiipari termelés befolyásolása is a bizalmiak megváltozott tevékenységéhez tartozott. A bérmozgalmakban is jelentős szerepet vittek a bizalmiak. A panaszbizottságokban a szakszervezeti delegáltakra hatást gyakoroltak, közvetlenül is eljártak az igazgatóságoknál a munkások panaszai ügyében. A katonai parancsnokok éberen figyelték az öntudatos bizalmiak tevékenységét és megtorlást alkalmaztak a bizalmiakkal és az őket támogató munkásokkal szemben. A rendőrség is figyelemmel kísérte a bizalmiak értekezletét, főleg a fővárosban. Az értekezleten hallottakról besúgói segítségével igyekezett tudomást szerezni és aszerint tenni ellenrendszabályokat. A kéthetenkénti bizalmi értekezleteken mind forróbb volt a hangulat, az SZDP vezetőségnek mind nehezebb volt kordában tartani a bizalmiakat, mind több ellenzéki hang hallatszott, pedig a bizalmiak nagy részére ekkor még az SZDP és a szakszervezeti vezetők befolyással bírtak. A rendőrkapitányság belügyminiszternek tett jelentése szerint, az 1917. jan. 6-i bizalmi értekezleten sokan radikálisabb politikát várnak a vezetőségtől. Pl. Bors János élesen támadta a vezetőséget a „főelvtársak felmentéséért," aminek szerinte nagy ára van. Egy másik bizalmi, Pollák Rudolf is elmarasztalta a vezetőséget, hogy nem tesz semmit a drágaság ellen és a 105 P. T. I. A. XV/1/916/12. 38. o. 15 Tanulmányok Budapest múltjából 225