Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

TARJÁNYI SÁNDOR: A fővárosi munkásság helyzete és forradalmasodása az első világháború alatt

Jelentette az iparfelügyelő a fiatalkorúak és nők alkalmazása körüli szabálytalanságokat is, főleg az éjjeli munkára való beosztásnál. „Szaporodtak (a szabálytalanságok) a háborús viszonyok folytán, mivel a katonai hatóságok közbelépésére a termelés fokozása érdekében az ellenőrzés könnyítése iránt történt intézkedés." A szabálytalanságok ellen reklamált a főváros tiszti főorvosa és felszólalt a bp-i ker. munkásbiztosító pénztár is. A jelentés szerint a munkásjóléti intézkedések szinte szüneteltek ebben az időszakban. A háború előtt is viszonylag kevés ilyen intézmény, illetve kezdeményezés volt — mint lakásépítés a munkások számára, étkezőhelyiség, fürdő, mosdó, fogyasztási szövetkezet, betegsegélyző, orvos, kórház, iskola, óvoda, munkáskönyvtár, pihenőhelyiség, kedvezményes tüzelő stb. beszerzés — és még ez is stagnált a háború alatt.

56 . Az üzemek militarizálása, az egyre süllyedő életszínvonal, a fronton bekövetkezett súlyos vérveszteségek, a munkásság jogainak teljes korlátozása egyre nagyobb ellenkezést váltott ki a munkásság körében. A kormány úgy látta, hogy egyrészt a termelés zavartalanságának biztosítása érdekében, másrészt a munkásság nyugtalanságának levezetésére a vitás kérdések — a tőkések és a munkásság között — tisztázására Munkásügyi Panaszbizottságokat kell létrehozni. A panaszbizottságokat a LXVI

II. te. 18. §-a alapján szervezték meg. Az 1916. jan. 17-én hozott rendelet a következőképpen intézkedett: „Az üzem folytatására kötelezett vállalatok munkásai részére a szolgálatibér- és munkaviszonyok tekintetében felmerülő olyan panaszok békés elintézésének megkönnyítésére, amelyek a két fél között közvetlen tárgyalás útján ki nem egyenlíthetők, Budapesten panaszbizottságok szervezhetők."

57 A bizottságban az állam és a munkaadók 5 képviselőjével szemben a vállalat szakszervezetének, vagy ennek hiányában a munkásoknak 2 küldöttje vett részt. Döntési joga kezdetben nem volt a bizottságnak, újabb intézkedéssel döntési jogot is kapott. Fontosabb üzemekben albizottságok is voltak. A panaszbizottságokban az állam képviselői és a tőkések voltak többségben, azonban ez legális lehetőséget biztosított a munkásság számára gazdasági követeléseinek megvalósítására, ugyanis a háborús kivételes intézkedések mindenféle szervezkedést, gyűlést betiltottak. A szociáldemokrata párt és a szakszervezetek kihasználták ezt a lehetőséget, bár a panaszbizottságok nem változtattak a háború következtében gúzsba kötött munkásság helyzetén, viszont sok esetben meg kellett hajolniok a munkásság jogos követelései előtt, és engedni kellett azoknak. Sem a gyárosok, sem a munkások nem voltak teljesen megelégedve azzal a helyzettel, melyet a panaszbizottságok létrehozása teremtett. A panaszbizottságok huzavonája, késedelmessége sokat bosszantotta a munkásokat. Cservenka Miklós a Vasmunkás Szövetség 1916 aug.-i közgyűlésen tett felszólalásában elmondja, hogy a bizottság a maga nehézkességével csak panaszokat váltott ki a munkásságból a szövetség ellen, jobb ügyre is lehetett volna fordítani az ott eltöltött időt. A munkások elsősorban a szövetséget hibáztatták a bizottság sikertelenségei miatt.

58 1917 végén 22 nagy-budapesti gépgyár a katonai felügyelet feloldását kérte. Indoklásul felhozták, hogy „a gyárak militarizálása következtében a hadköteles munkás nem hagyhatja el a helyét, így a természetes munkásvándorlás lehetetlenné van téve". Panaszkodtak a katonai parancsnokokra, akik nem szakemberek és működésük ötletszerű. Hol a gyárigazgatás fölé helyezték magukat, hol csak a munkásság felett gyakorolták a fegyelmi jogkört, és nem mindig segítették a gyárvezetőséget. A panaszbizottságokkal kapcsolatban előadták, hogy az még csak jobban összezavarta a dolgokat. A panaszbizottság szakszervezeti delegált tagjai agitáltak a munkásság között a munkásság jogos követeléseiért és így oda is elértek, ahol addig nem volt mozgalom, mint az állami üzemekbe, tisztviselőkhöz, vasúthoz stb. Hatásuk oly üzemekre is kiterjedt, ahol katonai felügyelet nem volt. „A panaszbizottságok állásfoglalásait az utca irányítja, a munkások a döntéseket csak akkor fogadják el, ha az számukra kedvező. A bizottságok tekintélyét növelte az a tény, hogy a munkaadókkal szemben a hatósággal egyenrangú félként tárgyaltak, melynek következtében politikai és társadalmi 56 Iparfelügyelő tevékenysége i. m. 81. és 96. o. 57 Rendeletek Tára. 1916. 472. o. 58 P. T. I. A. Vsz. 916/16. 210