Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

TARJÁNYI SÁNDOR: A fővárosi munkásság helyzete és forradalmasodása az első világháború alatt

tényezők lettek. A munkásság panaszainak képviseleténél az összes munkások képviseletében jártak el a szakszervezetek kiküldöttei." Ez a helyzet előnyössé tette a szervezetlen munkásoknak a szervezkedést.

59 Ha van is túlzás a gépgyárosok felterjesztésében, ugyanis a munkásságnak hosszú küzdelmek árán sikerült egy-egy apró követelést elfogadtatni, azt mindenesetre mutatja, hogy a panaszbizottságok fokozatosan mind jelentősebb szerepet játszottak és több esetben a munkásság eredményeket ért el ezen a módon. Főleg a fővárosban érdekes ez, ugyanis a bérkövetelések nagyrészben a koncentrált budapesti nagyüzemekből indultak ki, és az üzemi katonai parancsnokok önkényeskedésének a szervezett munkásság ereje bizonyos gátat vetett. A gazdasági harc eredményei a háború alatt A főváros munkássága szervezeti kereteit a háború egycsapásra megsemmisítette. A szakmai szervezetek, a szociáldemokrata párt, a kivételes törvények, a nagyszámú katonai behívások következtében elvesztette aktíváinak jelentős részét, az itthon maradtak kezét pedig megkötötték a háborús intézkedések. A munkásság politikai vezetői sem tudták és íiem is nagyon akarták az új helyzet megértését és ebből helyes következtetések levonását. A háború elején az volt a szakszervezeteknek az álláspontja, hogy „a háború egyenlő kötelességeket ró a társadalom minden rétegére,"

60 tehát a munkásságnak is kell viselnie a háború kötöttségeit. A szakszervezeti és a pártvezetőségnek ezt az álláspontját a munkaadók kihasználták és a jogos bérköveteléseket ezzel az indoklással utasították vissza, tetézve sok esetben a bérek leszállításával, kedvezmények megvonásával, a munkaidő emelésével, a túlórákkal. A munkásság a kizsákmányolás e szemérmetlen formáit is kénytelen volt eltűrni, egyrészt a kormány részéről bejelentett és folyamatba helyezett terrorintézkedések miatt, másrészt a munkásság szervezeteinek ziláltsága és nem utolsósorban vezetői opportunizmusa miatt. A háborús veszteségek, a háború elhúzódása és mind nagyobb embertömeg igénybevétele, a blokád következményei, a rossz termések és nem utolsósorban a háborús gazdagok megjelenése lassan felnyitotta a munkásság szemét és kilépett abból az alélt állapotból, melybe a háború kitörése sodorta. A panaszbizottságok létrehozása is már a munkásság elégedetlenségének levezetése volt, de a létszükségleti cikkek hiánya egyre jobban fokozta a munkásság nyugtalanságát, amely kezdetben bérharcokban, majd nagyméretű tömegmozgalmakban mutatkozott meg. „Az engedetlenségre vezető okok közül a legnyomatékosabb az elsőrendű életszükségleti cikkekben mutatkozó fogyatékosság és a bérkérdés ... a nagyobb munkásmozgalmak mindig élelmezési nehézségekkel voltak kapcsolatban, és még ott is, ahol a nyugtalanság egyéb okokban rejlett, mint a bányamunkásoknál és a vasúti alkalmazottaknál — a szervezkedés lehetőségeinek kikényszerítése, a közvetlen oka az élelmezés fogyatékossága a munkabeszüntetésnek."

61 — állapítja meg a honvédelmi miniszter a kormánynak tett előterjesztésében. Már az első háborús évben is vannak szórványos bérmozgalmak, de 1915 végén és 1916ban tömegesen. Pl. már 1914 végén a Weiss Manfréd gyárban, a Schlick—Nicholson gépgyárban került munkás fellépésekre sor a különböző jogok megvonása miatt.

62 Ebben az időben a drágaság is egyre rohamosabban nőtt és a bérek emelése lemaradt. Elsősorban a drágasági pótlék kiharcolása, majd százalékos béremelés követelése jelezte a mozgolódások célját. Már 1915-ben nézeteltérések vannak a munkások és gyár vezetőség között a Weiss Manfréd gyárban, a Ganz-ban, a Lipták gyárban, a Fegyvergyárban.

63 1915 májusában a Keleti Pályaudvar dolgozói, júniusban az Északi Főműhely munkási indítottak bérmozgalmat, majd a budapesti villamosvasutak alkalmazottai is.

64

1916-ban már több gyárra és szak59 Szterényi—Ladányi : i. m. 165. o. 60 A szakszervezeti mozgalom Magyarországon. I. m. 18. o. 61 OL. ME. Mtj. 1917. okt. 19. Iványi E. : i. m. 308. o. 62 A párttörténeti tankönyv tervezete. Párttörténeti Közlemények 1965. márc. XIV. o. 63 Böhm Vilmos : Két forradalom tüzében. Bp., 1946. 26. o. 64 Párttörténeti tankönyv tervezete. Párttörténeti Közlemények. 1965. márc. XIV. o. 211