Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

TARJÁNYI SÁNDOR: A fővárosi munkásság helyzete és forradalmasodása az első világháború alatt

Egyszer csak elaludt, reggel nem ébredt föl."

49 Jelentős réteg volt a fővárosban a különböző hadisegélyben részesülők tömege is. 1917 végén a fővárosban 79 300 volt a hadisegélyben részesülők száma. Ez a kisjövedelműekkel együtt mintegy 120 000 családot jelentett,

50 akiknek megélhetési gondjai a fővárosi munkásság problémáihoz hasonlóak és a különböző bérharcok idején azok természetes szövetségesei voltak, főleg a hadba vonult munkások hadisegélyben részesülő hozzátartozói. A háborús nyomor hatásait az uralkodó osztály is kénytelen volt némileg enyhíteni. A hadisegélyek mellett, főleg a gyermekek bizonyos mérvű segítését tudomásul kellett vennie. A Központi Segítő Bizottság, majd az 1917. január 1-től létrehozott Népjóléti Központ foglalkozott a gyermekek ruhával, cipővel való ellátásával. A fokozódó számok is azonban csak cseppet jelentettek a tengerben. 1914-15 telén 7 000 1915-16 telén 18 000 1916-17 telén 25 000 1917-18 telén 35 000 gyermek részesült ruha vagy cipő segélyben Budapesten.

51 A segélyezés bizonyos formáját jelentette a főváros kerületi népélelmező kirendeltségeinek tevékenysége is. Pl. 1918 január hónapban 36 000 adag élelmet adtak a rászorulóknak, elsősorban olyanoknak, akiknek hozzátartozója a fronton volt. Ezt a mintegy napi 1200 ebédet a hadiözvegyeknek és árváknak csak kis töredéke kapta.

52 A fokozódó drágaság mellett a gyárakban kialakult háborús intézkedések is a munkásság ellenállását váltották ki. Az üzemi parancsnokok önkényeskedése, még a nőmunkásokkal szemben is alkalmazott katonai rendszabályok, a munkásság nagyfokú elégedetlenségét váltotta ki. A Vas- és Fémmunkások 1916. jún. 3-i kp. vezetőségi ülésén Schmarilla Géza bejelentette, hogy az újpesti Györffy—

Wolf féle gyárban bérviták miatt az üzemi parancsnok 4 napra lecsukatta, már második esetben, és ezután még 5 munkást csuktak le bérviták miatt és csak a szövetség közbelépésére engedték őket szabadon.

53 Az üzemekben sok esetben visszaéltek az oda vezényelt katonák és népfölkelő osztagok helyzetével, amennyiben ezeknek a többiekhez viszonyítva is kevesebb bért fizettek. A kormány is foglalkozott a problémával, ugyanis a budapesti vállalatok gyakran éltek ezzel a lehetőséggel. Az ellenkező munkásokat nélkülözhetőnek nyilvánították, ami a frontszolgálatot vonta maga után.

54 A hosszú munkaidő is nagy elkeseredést váltott ki a munkásságból. A munkaidő a háború alatt általában 54—57 óra, a cipészeknél és a szabóknál 60 óra, a henteseknél 72 óra, a nyomdászoknál a sajtó korlátozások következtében 51 óra, és ehhez járultak még a túlórák, melyet a tőkés korlátlan mértékben megkövetelhetett a háborús termelés érdekében. 1916 januártól kezdve a kormány a túlmunkáért 20% pótdíj kifizetését rendelte el, azonban ez nem volt arányban a hosszú munkaidő okozta túlterheléssel. Az iparfelügyelői jelentések is mutatják, hogy a háború előttihez viszonyítva is magas a balesetek száma. Főleg a háború első éveiben magas, ugyanis sok tanulatlan munkás, nŐmunkás került a termelésbe és a tőkések is kevesebb gondot fordítottak a háborús viszonyok miatt a balesetvédelemre. A háború előtt az iparfelügyelőség kötelezte a gyárosokat a munkásság bizonyos védelmére, de az iparfelügyelőknek ez a tevékenysége a háború alatt teljesen eredménytelen maradt. A fővárosban a munkásbiztosítónak bejelentett balesetek száma 1916-ban 11 062, 1917-ben 9 250, 1918-ban 6990.

55 49 Népszava, 1916. febr. 8. 50 OL. ME. Mtj. 1918. febr. 28. IványiE.: i. m. 404. o. 51 Csergő Hugó : i. m. 128. o. 52 Csergő Hugó : i. m. 156. o. 53 P. T. I. A. Vsz. 916/17. jún. 3-i ülés. 54 OL. ME. Mtj. 1917. okt. 19. Iványi E. : i. m. 308. o. 55 Iparfelügyelő tevékenysége, i. m. 52. o. 14 Tanulmányok Budapest múltjából 209