Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)
TARJÁNYI SÁNDOR: A fővárosi munkásság helyzete és forradalmasodása az első világháború alatt
1914. XII. 31. 1915. XII. 31. 1916. XII. 31. 1917. XII. 31. 1918. XII. 31. Ruházati ipar Cipész Szabó Fa- és építőipar Asztalos Ács Kőműves Kőfaragó Nyomdász Élelmiszeripar Sütő Hentes Szállítómunkás Női munkások Gépgyári m. .. Cipőfelsőrész k. Női konfekció . 12 50 20 10 68 9,18 33,33 29,33 15,71 12,16 63,63 40 11,11 140 15 10,11 33,33 46,66 50 31,08 30,86 150 60 33,33 340 100 299,57 233,33 333,33 100 81,08 101,13 70,12 33,33 220 250 66,66 1020 331,25 669,22 337,89 337,89 542,85 364,86 145,95 138,17 500 416,95 650 166,66 A táblázat mutatja, hogy a háború első évében csak a vas- és a fémiparban és a nyomdászoknál volt béremelés, a többi szakmánál inkább csak a háború harmadik évében. A legtöbb szakmánál a háború végén a bér 3—4-szerese a háború előttinek, csak a bőriparban magasabb ennél, ami a nagyfokú nyersanyaghiány miatt bekövetkezett konjunktúra következménye és ez sem vonatkozott pl. az állami tulajdonban levő hadfelszerelési üzemre, ahol sok bőripari munkás dolgozott. Az árak és a bérek közötti egyébként sem kedvező arány eltolódása egyre fokozta a munkásság, főként a fővárosi, erősen tömörített munkásság elkeseredését. Idős munkások sokat emlegetik a papírtalpú bakancsot, a papírszálból készített fehérneműt, fontos cikkek, mint a cukor, gyufa, petróleum hiányát. Ezek a jelenségek mutatják, hogy a háború, mely néhány tízezernek meggazdagodást jelentett, a munkástömegeknek elnyomorodást hozott. Egy-két jellemző eset a háborús nyomorról, a munkásság helyzetéről közölt egykorú sajtótudósítás is elég a helyzet jellemzésére. Pl. a Népszava egyik cikkében egy 52 éves tabáni munkás mondja el, milyen helyzetbe került családja az ő katonai behívása következtében. Napi 78 filléres segélyből kellene megélnie 5 tagú családjának. 48 Egy másik cikkben a Népszava riportere a következő esetről számolt be: Egy óbudai asszony a következőket mondotta: „Az uram a háborúban van, meg a két testvére is. Már négy hónapja nem hallom a hírét. Ott volt az én négy öcsém is, három elesett, a negyedik fogságba került. Én négy gyerekkel maradtam itt. Jobban mondva csak hárommal, a negyedik ezután született. Egy darabig szoptattam, de a hadimunkába és a sok szívfájdalomba belebetegedtem, az orvos azt mondta, nem szabad tovább szoptatnom. Kaptam tej jegyet, de tejet nem. Láttam a protekciósok 2—3 üveg tejet visznek el, nekem egy csöpp sem jut. Pedig eleget vártam, tolongtam és ezalatt otthon a munkám hevert. Szegény kicsikém egyre fogyott, egyre hervadt. 48 Népszava, 1916. márc. 3. 1. o. 208