Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

VÖRÖS KÁROLY: Budapest legnagyobb adófizetői 1903-1917

hogy a világháborús fejlődés legalább az élcsoport alsó kategóriájában bizonyos felfelé való kiegyenlítődést hozott létre), már elégséges ahhoz, hogy ennek alapján az élcsoport ilyen alsóbb kategóriáit mégse erezhessük a finánctőke vagy a nagyburzsoázia olyan képviselőinek, mint a ranglista első helyein állókat. d) S ami végül a ranghelykategóriák és az adó összefüggéseiből immár az élcsoport, sőt a virilista réteg egészét illető negyedik tanulságként is kínálkozik: 10. táblánkból elég világosan megmutatkozik, hogy Budapest igazi vezetőrétege : finánctőkései és azok kapcsolt részei még a virilisták 1200 főnyi csoportján belül is aránylag milyen polarizálódás eredményeképpen állnak az élen. Hiszen 1910-ben Budapesten a 200. ranghely 6880 korona adóösszeget fizet, a 16. hely adójának egyharmadát, az első hely adójának pedig egyhetedét. A teljes virilistajegyzék alján az 1200. adózó viszont már ennek is csak %-ét, 1610 koronát fizet. Ami elég jól érzékelteti, hogy Budapest tanulmányunkban vizsgálni tervezett nagyburzsoáziája nemcsak a város egész népességéhez, de már legnagyobb adófizetőinek teljes csoportjához viszonyítva is aránylag mennyire vékony réteg. Tükörképeként annak a hazai kapitalizmusnak, mely végül is csak egy igazi nagyváros létrehozatalára volt képes, ami mellett még a nagyságrendben közvetlen utána következők is messze elmaradtak — a főváros nagyburzsoáziája is ilyen módon, még objektív ismérvek alapján és mechanikusan kiválasztott élcsoportunkon belül sem tudja annak kereteit egészen szorosan kitölteni. Olyan végeredmény ez, melynek hitelességéhez persze éppen vizsgálatunk korlátozott alapja folytán egyelőre még sok szó is férhet, de amelyet arányaiban, úgy véljük, akkor is megtalálunk majd, ha egy további kutatásban a vizsgálat körét a virilisták jegyzékére magukat beírató személyeken túl is képesek leszünk kiterjeszteni. VII. Tanulmányunk befejező részében azt kívánjuk bemutatni, hogy a főváros virilistáinak így összetevődött élcsoportja mennyiben volt képes a várospolitika befolyásolására, ill. hogy a törvényben számukra biztosított törvényhatósági bizottsági tagságokat a teljes „választóközönség" bizalmából végül is e csoportnak mely tagjai tudták megszerezni. E kérdést egyrészt az élcsoport, másrészt a teljes 1200 főnyi virilista réteg viszonylatában egyaránt meg kívánjuk vizsgálni. 1. Hogy azonban az így kialakuló kép jellemző voltát helyesen tudjuk értékelni, előbb meg kell ismerkednünk a virilisták választásának rendszerével. a) A törvényhatósági bizottság szabad választás alá tartozó tagsági helyein az egyes kerületek egy, nagyjából a népesség számának megfelelő arányban kidolgozott kulcs alapján osztozkodtak: ezt az arányt utoljára 1897-ben állapította meg a közgyűlés. Nem volt ilyen egyszerű a helyzet a virilisták esetén, mert — mint arra már tanulmányunk bevezetésében utaltunk is — az adóalapul szolgáló vagyon eloszlása a kerületek között természetesen nem mechanikusan követi a népesség számának területi megoszlását. Ezért a kerületek képviselői választásonként (a törvényhatósági bizottság tagjainak fele minden három évben kilépvén, három évenként került sor 100—100 viriUsta választására is) összeülve, bizonyos alapelvek szerint, a kerületeknek az előző periódusban bírt szavazatszámát is tekintetbe véve, meghatározták az illető kerület virilista tagsági és póttagsági helyeit. Korszakunkon végig (a világháború alatt választás nem lévén, az 1912-ben megválasztott személyek még 1917-ben is megtartották helyüket — gyakorlatilag tehát 1903—1912 között) ennek megfelelően a mandátumok számának kerületenkénti megoszlását a 11. sz. táblázat mutatja. Amiből egyrészt világosan látszik a város egyes kerületeinek a vagyonalap kialakításában nem azonos jelentősége — másrészt az, hogy e négy választáson összesen 4x 100 virilista tagsági hely sorsa kellett, hogy eldőljön. b) A törvény világos rendelkezései a választás módját illetően azt írták elő, hogy a választóközönségnek a virilistákból választandó 100 tagot a virilisták teljes 1200 főnyi csoportjából kell kiválasztania. Annak azonban, hogy a választó elé egy 1200 neves jegyzéket rakjanak, csekély haszna és nagy technikai nehézségei lévén — ugyanakkor a törvény rendelkezé187