Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

VÖRÖS KÁROLY: Budapest legnagyobb adófizetői 1903-1917

Biztosító és a Pannónia Viszontbiztosító igazgatóságában helyet foglaló Ormódy Vilmosra (egyszersmind a Magyar—Francia Biztosítónak és a Nemzeti Baleset Biztosítónak is elnökére) hivatkozunk. Nem vizsgáltuk — mert ezt is teljesen külön tanulmány feladatának éreztük — az élcsoport tagságának egyes nagy fővárosi ipari részvénytársaságok vezetőségében való jelentős szerepét. Az a körülmény azonban, hogy már felületes áttekintés esetén is e csoportnak főleg malomipari kapcsolatai bizonyulnak jelentőseknek, a főváros a 70—80-as években a malomipar körül kialakult első nagyipari burzsoá generációjának leszármazottait is megláttatja az élcsoport egyes tagjaiban. Találunk élcsoportbeli tagokat a nagy bányák és kohóművek vezetőségében is (nyilván nem függetlenül banki kapcsolataiktól) — igen jellemző viszont, hogy az egyéni vagy családi tulajdonban levő nagy budapesti gyárak vezetői közül csak a szeszipar képviselőit találjuk meg jelentősebb számban soraikban. Ki kell azonban emelnünk emellett azt is, hogy a főváros nagy jövedelmű közúti közlekedési társaságaiban az élcsoportnak igen jelentős szerepe van. A Ferenc József Földalatti Villamos Vasút Rt. 11 főnyi vezetőségéből 9, a Budapesti Közúti Vaspálya Társaság 21 tagú vezetőségéből 10, a BUR Vasút vezetőségéből 5, a Budapesti Villamos Vasút Rt. vezetőségéből 8 tag tagja az élcsoportnak. Részint azonos személyek ezek: így Jellineket, a két Hűvöst, Lánczy Leót, Baumgarten Lajost kell kiemelnünk ; — szereplésük jele annak, hogy az élcsoport vagyonalapjának kialakításában a város — nagyarányú kültelki telekspekulációkkal is összekötött — kifelé irányuló terjeszkedése ugyancsak nem kis szerepet játszott. Mindezek részletes vizsgálatát itt és ezúttal mellőzzük — úgy véljük, hogy a legjelentősebb bankkapcsolatok lehető részletes kibontása az élcsoportnak egy újabb jellegzetes — és mint látjuk, a legnagyobb ingatlanbirtoklástól eléggé határozottan elkülönülő, országosan is talán legjelentősebb — csoportját mutatta be, s a városból kinövő polgári vagyon és a monopolkapitalizmus összefonódásának egy jellegzetes területét is. Ám ha a vagyonszerzésnek ingatlanok és banki jövedelem alapján előálló forrásai elég világosan elkülönülnek is (jeleként, hogy csak kevés nagy ingatlanbirtokos rendelkezik jelentősebb bankkapcsolatokkal és fordítva) — az, hogy a bankok vezetőségében helyet foglaló vagyonos polgárok vagyonképződése és a bankok között milyen kapcsolatok vannak, s a kialakult vagyonban mely vagyonalapokat kell elsődlegesnek tekintenünk, még a budapesti burzsoázia vagyonosodása útjának teljes vizsgálatán belül alapos, részben már genealógiai módszereket is felhasználó további kutatást igényel. V. Bár a banki és ebből kiágazó egyes ipari pozíciók esetén legalább olyan joggal lehetne még vizsgálni az élcsoport a vezetőségekben helyet foglaló tagjainak és a velük feltehetőleg közeli rokonság által összefűzött, (ezt többnyire már hasonló vezetéknevük által is sejttető) más vezetőségi tagoknak (nemegyszer a bank ipari vállalatok igazgatóságába kiküldött tagjainak) ténylegesen fennálló s az élcsoport e banki kategóriájának hatáskörét a bankvonalon túl is kitágító kapcsolatait, mint arra az ingatlanbirtoklásnál tettünk kísérletet, — az alábbiakban ennél általánosabban kívánjuk felvetni az élcsoport tagjainak, ill. egyes kategóriáinak egymás között sokszoros családi kapcsolatok által kiépült szoros — konkrét példán sajnos még kevéssé érzékelhető, kevéssé felkutatott — családi, rokoni összeköttetéseit. Olyan probléma ez, melyet ugyancsak feltétlenül vizsgálandónak érzünk főleg azért, mert véleményünk szerint e meglehetősen heterogén vagyonalapú élcsoportnak, ill. legalábbis az annak legmagasabb szintjén elhelyezkedő rétegeknek, a magyar uralkodó osztályon belül határozott profilú egységes réteggé való összekovácsolódásához e kapcsolatok rendkívüli mértékben járultak hozzá. Amihez képest azt a körülményt, hogy ennek során egyes családok nagy vagyona az osztozások során esetleg szétaprózódik — mivel ettől összességében többnyire még mindig az élcsoporton belül maradt, sokszor valóságos körforgást végezve ugyanazon család különböző generációi és ágai között —, társadalmi jelentőségében, az élcsoport egészének vagyoni viszonyait illetőleg még elhanyagolhatjuk. 171