Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

VÖRÖS KÁROLY: Budapest legnagyobb adófizetői 1903-1917

már be nem jutott — rokonság áll. Az így előálló kapcsolatokat még később, más szempontból általában is tárgyalni fogjuk. Itt egyelőre csupán azokat az ugyancsak ingatlantulajdonos rokonokat kell megemlíteni, akik a ténylegesen birtokos személyével általában (kivéve a gyakori, általános vezetékneveket) azonos vezetéknév, emellett esetleg azonos nemesi előnév, és a nemességadományozás kapcsán kimutatott rokoni kapcsolat, ill. ezek esetén még valamely közösen vitt üzleti vállalkozásban játszott szerepük, esetleg bizonyítható közös lakásuk alapján is az élcsoportban szereplő ingatlantulajdonos rokonának vélelmezhetők. Ha az ingatlanbirtoklás vonatkozásában e kapcsolatokat még szélesebb rétegekre kiterjedve is figyelembe vesszük, az élcsoport ingatlantulajdonosainak kapcsolatait még messzibb elágazásokban is figyelemmel kísérhetjük. Hogy csak néhány példát hozzunk fel: Paulheim József már említett rokonainak — de nemcsak az építészettel foglalkozó Istvánnak és Ferencnek, valamint Franciska férjének, Hudetz Jánosnak, hanem még Paulheim Jánosnak is — kezén összesen további 15 ingatlan van. A zólyomi Wagner család egyes további tagjai, köztük elsősorban Gyula még 17 ingatlant csatolhatnának a család élcsoportbeli tagjainak amúgy is összesen 95 ingatlanból álló komplexusához. így növekedhetnék a Wellisch ingatlankomplexus is az élcsoporton kívül álló Manó és Arnold összesen 16 ingatlanával. Martiny Vilmos 5 ingatlanát Martiny Henrik 8 ingatlana növelhetné stb. Még távolabb vezetne, ha ismét a Táflerék esetében követett módszerhez hasonlóan, immáron esetleg szakszerű genealógiai kutatásokba is belebocsátkozva (melyeknek jelentőségét a tőkés vagyon kialakulásának vizsgálatában itt sem hangsúlyozhatjuk eléggé) nemcsak maguknak az érintett élcsoport tagoknak, hanem rokonaiknak vidéki, főleg földbirtoki kapcsolatait is ki akarnók mutatni. Pedig hogy e vonatkozásban milyen tanulságok rejtőznek még, azt akkor látjuk, ha csupán Pest és Fehér megye egyes nagyobb birtokosait véve szemügyre pl. az Ullmannok, nevét Szitányira változtatott ágának Fehér megyei (Baracs) közel 3000 holdas vagy Dreher Antal sörgyárosnak ugyancsak Fehér megyei közel 9000 holdas birtokát, vagy a jelentős budapesti ingatlanbirtokkal rendelkező gavosdiai Sváb család feltehető rokonságának Pest megyei, három tagban összesen 6300 holdas birtokát tekintjük, — vagy a Budapesten ingatlantulajdon és különösebb bank vagy ipari kapcsolatok nélkül, miniszteri tisztviselőként is az élcsoportban szereplő, ám a Koppély-Harkányi családdal rokon Karsai Sándor Karsai néven előforduló rokonainak a Pest megyei Boldogon 4806 holdnyi nagybirtokára bukkanunk. Mindezek a tetszés szerint szaporítható példák ebben a vonatkozásban is a kutatás erőteljes kiszélesítésére, ugyanakkor rendszeressé tételére és új munkamódszerek kidolgozására kell, hogy figyelmünket felhívják. 4. De visszatérve most már az élcsoport ténylegesen ingatlanbirtokos tagjaihoz: hosszasan sorolhatnók még a többi, akárcsak a 10 vagy még jobban leszűkítve csak a 20 teleknél többet bíró, fenti táblázatunkban részletesen felsorolt ingatlantulajdonosok és rokonságuk ingatlanait. Ám a felhozott példák, úgy véljük, elég meggyőzően bizonyítják a virilisták élcsoportja budapesti ingatlanbirtoklásának az alábbiakban summázható tendenciáit és tanulságait: a) E csoport ingatlanbirtoklása a belterületen egyrészt az egyes kerületekben szétszórt egyes kisebb, egy-két összefüggő vagy közel összefüggő házból álló együttesek formájában alakult ki — vagy az élcsoport esetén különös hangsúllyal érvényesülő egyes főútvonalakon koncentrálódik: általában újonnan beépíthető területeken, amit jellemzően igazol a már eleve beépített Belváros és részben Józsefváros csekély többes házbirtoklása. Az e csoport által megszerzett ingatlanok után elsősorban a házbér adja az adóalapként szolgáló jövedelmet ; — tulajdonosaik között pedig egyaránt megtaláljuk az ipartól távoltartott vagy önként távolmaradt kereskedő tőkést vagy az ipari tőkést, ki ha ugyancsak a kereskedelmi tőkéből kiindulva is, de vagyona egy részének tartalékolására vásárol az építkezésekre adott jelentős kedvezmények és a lakáshiány miatt igen magas lakbérek folytán egyaránt gyorsan amortizáló ió ingatlanokat. Az élcsoport egy elég élesen elhatárolható másik rétege a külterületen birtokol nagy, összefüggő, közvetlenül egyelőre nem hasznosítható, de kétségtelen spekulációs célzattal