Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

VÖRÖS KÁROLY: Budapest legnagyobb adófizetői 1903-1917

aránylag olcsón összevásárolt, kevéssé beépített telekkomplexusokat: ezek között sok az építész, építési vállalkozó, olykor a telepigényes kereskedő. b) Az ingatlanbirtoklás az élcsoportban jóval kiterjedtebb az ingatlanbirtok mint elsődleges adóalap kereteinél. Itt is — ezúttal más oldalról — megfigyelhető az üzlettől visszavonult családfőknek sokszor a háztulajdonba való visszahúzódása (ami jól mutatja a háztulajdon tartalék szerepét), valamint az élcsoportbeli ingatlantulajdonosok szűkebb, de az élcsoportba be nem jutott családtagjainak, rokonainak is sok esetben ugyancsak kiterjedt, az élcsoportnak, illetve az általuk képviselt családnak a budapesti ingatlanbirtoklásban szerzett súlyát tovább növelő ingatlanbirtoklása. c) És végül mindezeknek, tehát még csak az ingatlanbirtoklás ilyen összefüggései vizsgálatának végeredményeképpen is már egyre inkább felismerhetővé válik az élcsoport azon jellegzetessége, hogy benne tulajdonképpen egyre kevésbé különíthetők el egymástól élesen elváló vagyonalap szerinti kategóriák: — egyetlen, a Budapesten koncentrálódott magyarországi kapitalizmus minden területéről, forrásából e csoport majd minden tagja esetén egyaránt, sokszor egyidőben táplálkozó, mint ilyen, a maga sokrétűségében is szilárd és alapvető érdekeiben azonos csoport: egy kifejlett tőkés társadalom egyértelműen, minden feudális csökevénytől mentes, egyértelműen tőkés uralkodó osztálya (kétségtelen erős helyi színezete ellenére is) ennek az osztálynak összes, általában jellemző sajátosságaival kezd kibontakozni előttünk. Eredményeként s mintegy talán legvilágosabb jeleként is annak az útnak, melyet a főváros társadalma a XIX. század közepétől kezdve, a feudális maradványokkal még bőven rendelkező magyar társadalomban megtett, s ezáltal a hazai polgárság számára példaként is abban a harcban, melyet a XX. század első évtizedeire a feudális maradványok végleges ledöntése és a polgári fejlődés teljes kibontakoztatása érdekében vívott. IV. Budapest virilistáinak és ezen belül az élcsoportnak a bankokkal, a kifejlődött monopolkapitalizmus e legjellegzetesebb szervezeteivel való kapcsolata magában is külön tanulmány tárgya lehetne, hiszen az immár teljesen elterjedt részvénytársasági forma mellett, a finánctőke széles körű ipari behatolásának korában nyilvánvaló, hogy nemcsak élcsoportunk kimutatható bankkapcsolatokkal rendelkező tagjainak, hanem valószínűleg a részvényeket vásároló háztulajdonosoknak, kereskedőknek, értelmiségieknek jövedelmei is nem kis részben a bankokkal állnak összefüggésben. Tanulmányunkban nem vállalkozhatunk e kérdésnek teljes, kimerítő, annak minden részletét bemutató ábrázolására. Csupán az élcsoport legnyilvánvalóbb banki kapcsolatait szeretnők bemutatni, mintegy jelzendő a probléma rendszeres továbbkutatásának fontosságát is. Magát a problémát, a bankkapcsolatok kérdését ennek során két oldalról kívánjuk megközelíteni: egyrészt a többszörös bankkapcsolatokkal rendelkező személyek, másrészt az egyes nagybankok oldaláról. (Megjegyzendő még egyrészt, hogy e vizsgálat során csupán a budapesti székhellyel bíró bankokra terjeszkedtünk ki ; adatainkat az 1910. évi budapesti cím- és lakjegyzék a Compassal egyező adatokat tartalmazó, megfelelő fejezeteinek alapján állítottuk össze ; — másrészt, hogy ennek során az elnöki, alelnöki, igazgatósági és vezérigazgatói állásokat vettük figyelembe, a felügyelőbizottsági és igazgatói állásokat csak annyiban, amennyiben a fent említett tényleges vezetőállások valamely betöltőjének máshol ilyetén szerepe is volt. Amikor tehát a következőkben külön megjelölés nélkül bankokról és bankkapcsolatokról beszélünk, azok alatt mindig csak az említett bankok, illetve pozíciók értendők.) 1. Vizsgálatunk tanulsága szerint az élcsoport 707 tagjából 161 van bankokkal kapcsolatban: közülük azonban 33-an 2 és annál több, összesen 79 pozíciót — ezekből pedig 10-en 3 és annál több: összesen 36 pozíciót tartanak elfoglalva. A bankokkal való kapcsolat tehát az élcsoporton belül aránylag széles, a csoportnak több mint 1/4 részére terjed ki. Ám már a ház- és telekbirtoklásnál is megfigyelt módon itt is erős a polarizáció: a kisebb-nagyobb kapcsolatok közül egyrészt a legszámosabb, másrészt a legnagyobb bankokkal való kapcsolatokat emelve ki és juttatva — még vizsgálatunk korlátozott lehetőségei között is — jelentőséghez. 166