Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

KOSÁRY DOMOKOS : A tétényi „tumultus" 1766-ban

a feudális rendszer legszembetűnőbb kinövéseit próbálta eltüntetni a lényeg megmentése érdekében. Az udvar, mialatt 1766 nyarán a Dunántúlon végig fellángoltak a mozgalmak, saját, már folyamatban levő akciójának sikerét látta veszélyeztetve az olyan ostoba földesúri követelőzés által, amilyennel Rudnyánszky provokálta ki a tétényi zendülést, méghozzá egy soká már amúgy sem tartható állapot meghosszabbítása érdekében. Ez indokolta az udvar haragját is Rudnyánszky ellen. Mindez elég világos. De éppen ezért semmi szükség arra, hogy a fegyverrel, tömlöccel robotoltató földesurak, „lázongók" vagyonkáját fáradozásuk díjául bezsebelő alispánok, a XVIII. századi magyar feudális birtokos osztály valóságos szerepét megszépítsük azon tény elhallgatásával, hogy ilyen esetekben még az egyébként annyi mindenben elmarasztalható Habsburg-hatalom is tisztességesebben, helyesebben járt el. A példa persze nemcsak vízcseppként kisméretű, hanem, mint mondottuk, csak egyetlen azon megmozdulások többé-kevésbé összefüggő sorozatában, amelyek az előző, 1765. évi dunántúli események után most, egy újabb szakaszban, ha nem is ugyanolyan méretekben, Pest megyei, vagy pontosabban: a Pest-Budát, a városi piacot környező helységek kibontakozó (és másutt is, a tétényi eset után is felbukkanó) paraszti forrongásáról tanúskodtak. A kép e szélesebb keretben, több konkrét példa összevetésével válhatik árnyaltabbá, tanulsága pedig hitelesebbé.