Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)
KOSÁRY DOMOKOS : A tétényi „tumultus" 1766-ban
sem tud. Persze az is lehet, hogy Tichy és Eisler életben maradtak, csak nem tudtak vagy nem óhajtottak többé falujukban élni. 75 A megye, mondanunk sem kell, Rudnyánszky megpirongatásának dolgát sem hajtotta végre pontosan. Az utasítás világosan és félreérthetetlenül előírta, hogy a tétényi földesurat a megye közgyűlésén kell komoly megintésben részesíteni. Rudnyánszky azonban (nyilvánvalóan nem véletlenül) nem jelent meg e közgyűlésen, az utóbbi pedig, ahelyett, hogy az utasítás értelmében berendelte és mindenki füle hallatára megfeddte volna őt, szépen megkerülte e kínos feladatot: „kiküldte a járási szolgabíró urat a gyűlésből távollevő tekintetes urasághoz azon célból, hogy ezen intimátum tartalmát közölje a tekintetes urasággal. A szolgabíró pedig onnan visszatérve jelentette, hogy az emiitett tekintetes uraság a vele közölt intimátum tartalmát teljes tisztelettel fogadta, annak közléséért a megyének köszönetet mondott, hozzáfűzve azonban, hogy ha őfelségének úgy tetszik, ő nem hátrál meg az Ultimátumban említett eljárás elől, mivel ennek során meghallgatásra kerülve elegendőképpen fel tudná hozni mindazt, ami őt felmenti". 76 A közgyűlés nyilván nem elégedett volna meg e megoldással, és nem foglalta volna a még így is kissé kihívó választ jegyzőkönyvbe minden kommentár nélkül, ha tagjainak szíve mélyén nem ugyanaz a sértett, dacos harag forr, amely Rudnyánszky nyilatkozatából a szolgabíró szelídített változatán át is kiparázslik. Hogy odafent nem így képzelték a tekintetes uraság komoly figyelmeztetését, nehogy a jövőben is kegyetlenül bánjék jobbágyaival, az körülbelül biztosra vehető. Mint egyetlen cseppben a tenger, az önmagában aligha jelentős tétényi tumultus példáján úgy szemlélhető, helyi feltételek között, kis részletek színeivel, a jobbágy—földesúr viszony és az udvar ezzel kapcsolatos politikája az úrbérrendezés küszöbén. E konkrét esetből is kitűnik a földesúri kizsákmányolás, robotkövetelés, önkényeskedés fokozódása, a megye alapvető szolidaritása a birtokos nemesi érdekekkel, a paraszti osztályharc kihatása (terhek szabályozása) és az udvar beavatkozása, amely itt, ne habozzunk kimondani, még mindig az egyetlen viszonylag pozitívabb, ha nem is különösebben eredményes mozzanat a zendülést követő hivatalos eljárás lehangoló szövevényében, amelynek alapvonását a kíméletlen nemesi osztályönzés, a hivatalos eljárás elfogultsága és a fülön fogható ferdítések elég durva módszere adta meg. Ezt akkor is megállapíthatjuk, ha semmi illúziót nem táplálunk a Habsburg-államhatalom célkitűzéseit és azok gyakorlati átültetését illetően, ha tudjuk, hogy az abszolutista államhatalom is alapvetően feudális, és hogy nem utolsósorban a paraszti küzdelmek kiszélesedésétől való félelmében kényszerül jobbágypártoló politikára. Akkor is megállapíthatjuk, ha eszünk ágában sincs e jobbágypolitikát szellemtörténeti magyarázatok felmelegítésével egyszerűen Mária Terézia ilyen vagy olyan személyi tulajdonságaiból levezetni, vagy a „jó királynő" legendájához visszanyúlni. Arról van szó, hogy az elnyomókat osztályérdekük általában megakadályozza a valóság bizonyos, elég lényeges szektorának felismerésében, illetve e felismerés gyakorlati konzekvenciájának levonásában. Ha sok másban nem, az árutermeléssel élesedő jobbágy—földesúr antagonizmus terén a bécsi udvar, adott feltételeinél fogva, ekkor valamivel többet fogadhatott el a valóságból, mint a magyar feudális uralkodó osztály, sőt e valamivel többet érdeke is volt elfogadni, mert saját adóalanyait védte az urakkal szemben és 75 Azt sem tudjuk közelebbről megállapítani, hogy a büntető pertől függetlenül történt-e valami a tulajdonképpeni zendülésben szereplő tétényiekkel. Az 1770—1771-es névsorokban ezek szinte mind megtalálhatók, egy feltűnő kivétellel : éppen Konrád Jakab sehol nem szerepel többé. Meg kell azonban még említenünk, hogy ugyanezen a december 9-i közgyűlésen más, természeti kárt szenvedett helységekkel (Kalocsa, Kecskemét, Dömsöd) együtt Tétény is adóelengedést (boniflcatio) kapott (meg nem nevezett értékben) a május 21-i kárbizonylat alapján. Pest m. lt. Prot, congr. 1764—1768, f. 1251. 76 Pest m. lt. Prot, congr. 1764—1768, f. 1236. Exmissus est dominus processualis judlium ad suam dominationem spectabilem ex hoc consessu absentem fine eo, quatenus suae dominationi spectabili continentibus hujus intimati communicaret ; qui domum abinde reversus retulit titulatam suam dominationem tenores communicati secum intimati omni cum veneratione excepisse, proque communicatione ejusdem gratias inclytae universitati reddidisse subnectendo caeterum intimato mentionatum processum, si Suae Majestati ita placuisset, semet haud refugisse, quoniam ibidem sufficienter audiendus omnia ea, quae se indemnem facerent, inducere potuisset. — Az a tény mindenesetre, hogy Rudnyánszky 1773-ban báróságot kapott, arra utal, hogy ily kis incidensek miatt az udvar nem táplált tartós haragot egy-egy földesúrral szemben. 9 Tanulmányok Budapest múltjából 129
