Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

KOSÁRY DOMOKOS : A tétényi „tumultus" 1766-ban

tében, és előadta nekik „az uraságh parancsolattyát", hogy azt „a kösségnek megh jelentenék". Amire a bíró két társával „öszve gyültvén a falut, eleikben terjesztette, hogy az uraságh nem robotábul, hanem részbül az aratást kiadni akarja".

31 E szelíd kis történet a szemérmes földesúrról azonban legfeljebb arra jellemző, hogy az uradalom a megye előtt sem merte szépítés nélkül elmondani saját dolgait. Mögötte pedig nincs több, mint annyi, hogy 1765 dunántúli megmozdulásai után a földesúr és tiszttartója nem mert nyíltan ekkora robotköveteléssel előállni, hanem taktikával próbálkozott. Az összes többi vallomás ugyanis egyöntetűen bizonyítja, hogy a tiszttartó az uraság „változhatatlan akaratát" (inalterabilem voluntatem) ilyen alternatíva formájában közölte: vagy robotban végzik el az aratást, vagy rész fejében, de akkor 40 emberrel (ami persze valószerűtlenné tette az utóbbi elképzelést). Nemcsak a Species facti, meg külön a községi bíró és König Péter, hanem (úgy látszik kellő kitanítás híján) a bírót két társával a tiszttartóhoz kísérő Aulih Jakab urasági hajdú is ezt állítja,

32 és velük mindenki (Tichy Pál, Eisenheck György stb.), akit csak megkérdeztek azon gyűlés résztvevői közül, ahol a bíró két társával az uraság követelését a falu nyilvánossága előtt tolmácsolta. Igen jellemző a megyei vizsgálat egyoldalúságára, hogy utóbb, amikor e tényállás és vele az ellentmondás félreérthetetlenül kiderült, egy szóval sem kérdezték meg újra a tiszttartót, hogy miért akarta hamis vallomással a vizsgálókat megtéveszteni. Lényegileg egyetértenek a vallomások abban is, hogy az egybegyűlt község a bíró beszámolóját meghallgatva, egyik formában sem volt hajlandó az uraság követelésének eleget tenni. Kijelentette, hogy robotban nem arathat, mert ahhoz kevés az ember, és mert egyébként sem hajlandó heti egy napnál több robotot végezni, amíg a megye meg nem határozza a robot mennyiségét és választ nem ad a benyújtott instanciára. De aratórész fejében sem vállalhatja a munkát, mert a jégverte gabonából „egy-egy arató alig kaphatna ily roppant munkáért egyetlen zsákkal" (a bíró szerint nagyjából egy pozsonyi mérővel, ami eltartásához nem elegendő), közben pedig nem tudna más kereset után nézni, márpedig saját földjük és vetésük szűkös volta miatt „kénytelenek inkább idegen, az uraságénál jövedelmezőbb aratást vállalni".

33 König Péter vallomásából az is kitűnt, hogy ő két társával már előbb, a tiszttartónak is előadta ezeket az ellenvetéseket (azt is, hogy az uraság alighanem a megyei limitatio szerint járó aratórészt is vonakodnék kiadni), de eredmény nélkül. König egyébként mindjárt a gyűlés után sietve távozott a faluból, vallomása szerint a gulyához, állataihoz, de nem lehetetlen, hogy a forrósodó helyzet elől.

34 A község tagadó válaszát mindenesetre már csak ketten vitték meg a tiszttartónak: a bíró és Konrád Jakab, akik (a tiszttartó vallomása szerint) „az egész községh nevivel declarálták magokat, hogy robotábul az urasságh jószághát föll venni nem akarják, de ellenben azt is jelentették, hogy ennek utánna egy napnál többet egy hétben dolgozni nem fognak, de részben sem akarják föll aratni, mert 40 emberre igen kevés rész esne és az nyarat csak haszontalan töltenék". A tiszttartó erősködött, ígérgetett (tulajdonképpeni szándékát elárulva), hogy „ha az urasságh búzáját le aratnák robotábul, tehát mindnyájoknak 14 és 14 napot 31 Conradi Máté vallomása, 1766. máj. 22. 32 Aulih Jakab vallomása, 1766. júl. 10. : az uraság követelése az volt, „ha részben vagy robotéban akarnak-é aratni, olly móddal mindazonáltal, hogy az aratók 40-en legyenek". 33 Species facti, 1766. május 21. Cujus propositione communitati relata eadem semet medio suorum renunciorum deciarat provisori quod in sortem robottarum ipsam assumere non possint, tum quia exiguo, et quadragenarium numerum haud aequante essent numero, tum etiam quia amplius ultra unum in quavis hebdoma diem robottalem praestare eousque non voluit, donec per inclytum comitatum decisum certusque robottarum numerus definitus fuerit, sed nec erga tollendam abinde messoream quottam semet assumere posse, quia labori suo nunquam parem illinc consequerentur mercedem. Praeter id enim, quod obtrusum e demessione frumentum strage grandinis conquassatum esset, vix messor unus ad unius sacci quantitatem ex tam immenso laboré aquirere posset, operamque taliter sine condigna recompensa perdituri alia procurandae alimentationis media negligere deberent, ubi tamen ex defectu terrarum arabilium, adeoque penuria propriae inseminationis alienam messem sibi magis, quam dominalem fructificantem quaerere necessitarentur. 34 König Péter valomása, 1766. júl. 10. 119