Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

KOSÁRY DOMOKOS : A tétényi „tumultus" 1766-ban

esztendőbeli szolgálatokbul ki fogh hagyni", de „erre sem akaratak reá állani".

35 Erre felszólította őket, hogy a robot ügyében „instantiát nyújtanának bé" a földesúrhoz. A bíró és Konrád esküdt ezt megint hírül vitte a falu gyűlésének, majd annak válaszával harmadszor is megjelent a tiszttartónál, a község nevében kijelentve (Tiringer hajdú szerint), hogy „már három rendbéli instantiát nyujtottanak bé az urasságnak, de semmi örvendetes resolutiot nem vehettek, ezért többet instálni nem akarnak, hanem magokat declarálják, hogy egy napnál többet szolgálni nem akarnak".

36 A tiszttartó azt felelte, hogy ezt jelenti a földesúrnak. A bíró e választ még közölte a néppel, majd a gyűlést feloszlatva szintén távozott a faluból. „Aratóimmal a vetéseket mentem megnézni — mondotta vallomásában —, és a hozzám csatlakozó König Péterrel betértünk a diósi kocsmába".

37 A vetéseket ily sürgősen aznap, amikor állítólag a megyei urakat várták és ő maga rendelkezett úgy, hogy mindenki maradjon otthon? A távoli kocsmába, ha oly sürgős volt a vetések dolga? És éppen König Péterrel, aki már a második ürügyet kereste a távozásra? Átlátszó dolgok ezek. Aligha kétséges, hogy a falu e két viszonylag jobb módú és jó pozícióval bíró vezetője szándékkal vonult biztonságba a jól sejtett, veszélyesnek ígérkező vihar elől, túl sok veszteni valót és túl kevés elszántságot érezvén ahhoz, hogy az elkeseredett jobbágyok harcának tettleg élére álljon. Óvatosságuk (amelynek példáját mások is követték, innen a déli órákban elharapózó kisétálási hajlam) annyiban eredménnyel is járt, hogy mire a mezőőr visszacitálta őket, a tumultus már lezajlott. így történt, hogy amikor a tiszttartó és két Rudnyánszky-fiú (Antal és Elek) a kastély felől visszaérve Aulih hajdút azonnal újra a bíróért, esküdtért szalajtotta, „a parancsnak egyedül Konrád Jakab engedelmeskedett, aki végül is a község határozata felől kérdeztetvén elmondotta, hogy a község továbbra is fenntartja korábbi álláspontját és attól el nem tántorítható. Tegyen róla hát az uraság, hogy az urasági hajdú, aki ezelőtt naponta szokott a robotosok kihajtása céljából körbejárni, ezentúl minden héten csak egyszer merjen mutatkozni.

38 Konrád ezt a tiszttartó szerint is „magát mentegetvén" adta elő, azzal, „hogy eő egyedül a községnek akarattyát jelentette". Közben azonban a földesúr maga is bőszülten a helyszínre ért „és tudakozta, mi okra nézve az jobbágyi kötelességet nyakokbul ki rázni és csak egy nap hetenkint szolgálni akarnának". Konrád ismét „az községgel magát mentegette", de „akkor hét vagy nyolcz ütést tett vala rajta maga az ur, annak utána parancsolta az tömlöczbe vetetni, amint is létra nélkül az tömlöczbe bé vetette az hajdúk által és az tömlöcz szájára lakatot ütötett".

39 A tiszttartó szavaiból is teljesen világos, hogy nem Konrád viselkedett támadóan, és nem a földesúr szorult önvédelemre, hanem fordítva: Rudnyánszky engedett szabad utat féktelen dühének, hogy megtörje a parasztok nyakasságát — mert hogy féktelenségről volt szó, az annak ellenére kiderül, hogy a tiszttartó néhány mozzanatot elhallgatott, illetve szépíteni igyekezett. Konrád és társai tényvázlata szerint ugyanis a földesúr először „kemény ütésekkel", bottal verte őt, „majd hogy haragját jobban kitöltse, a falon függő pisztolyt ragadta meg, két fia azonban, Antal és Ignác, a tiszttartóval együtt előre látva, hogy ebből még nagyobb, veszedelmesebb eset származhatik, kilökték a szobából a falu küldöttjét, akit azután a ház udvarán álló (harmadik) fiú : Elek megragadott és a haj35 Conradi tiszttartó vallomása, 1766. május 22. 36 Tiringer Jakab vallomása, 1766. május 22. 37 A községi bíró vallomása, 1766. július 10. 38 Species facti, 1766. május 21. ,,.. . unicus Jacobus Konrád mandato parère potuit, qui finaliter quoque de communitatis resolutione quaesitus edixit porro etiam communitatem in priori sensu haerentem ab eodem nec dimoveri posse. Agat proinde dominium, ne hajdo dominalis fine depellendorum quotidie robottatiorum circuire antea solitus, non nisi imposterum quavis septimana semel monstrare semet audeat." Érdekes, hogy Konrád Jakab úgy látszik esküdti-tisztsége ellenére sem a viszonylag jobb módú, telkes jobbágyok közé tartozott. Egy keltezetlen, de valószínűleg az ötvenes évekből származó adóösszeírás semmiféle szántóföldi termést (gabona stb.) nem mutat ki nála, mindössze 8 urna bortermést (vagyis némi szőlője volt) és 1 tehenet, ugyanakkor, amikor Eisenheck György neve alatt 2 ló, 2 ökör, 2 tehén, 45 pozsonyi mérő búza, 15 urna bor szerepel. Conscriptio processus Pilisiensis. Pest m. lt. Besorolatlan összeírások. 39 Conradi Máté vallomása, 1766. május 22. 120