Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966)

NAGY ISTVÁN: A kézművesipar fejlődése és a céhrendszer reformja Pesten a XVIII. században. 1690-1780

A fogyasztópiac hiánya, a kereskedelmi forgalom gyengesége miatt az ipar és a kereskedelem kezdetben csak alárendelt szerepet játszott a város gazdasági életében. Pest emiatt még nehezebben tudott túljutni a városi élet ama primitívebb szakaszán, amikor a városok gazdasági élete még erősen az őstermelésre támaszkodik. Ilyen vonatkozásban Pest példája kitűnően érzékelteti a magyar városi fejlődés nehézségeit a XVIII. század elején. Hozzásegíthet a magyar iparfejlődés egyik szakaszának közelebbi megismeréséhez az is, amit a török uralom után kialakult pesti céhrendszerről elmondtunk. Erre a céhrendszerre — amint megállapítottuk — a céhes előjogok, a céhmonopólium fokozottabb védelme, a céhvisszaélések tarka sokfélesége volt a jellemző. Pesten a céhviszonyok, amint ezt jeleztük, az ország más városai céhszervezetének mintájára alakultak ki. Ez a céhszervezet mind Pesten, mind más városokban az ipari fejlődés egyik legnagyobb akadálya volt. Az ipar fejlődésénél a XVII—XVIII. században — a Habsburg-birodalom államainál a XVIII. században — igen fontos szerepe volt a merkantilista iparpolitikának. Ez az iparpolitika, amint Pest esetében is láthattuk, jelentős befolyást igyekezett gyakorolni Pest iparának fejlesztésére. Pest céhfejlődése klasszikus példát nyújt arra, miképp alkalmazta a helytartótanács hazánkban a merkantilista módszereket. Természetesen ezek a tapasztalatok elsősorban a szabad királyi városok ipari fejlődésére lehetnek érvényesek, a vidék iparánál a helytartótanácsnak más szempontjai voltak. Tanulmányunk utolsó fejezetében azzal a céllal, hogy a pesti iparfejlődés kb. százéves korszakának eredményeit bemutathassuk, statisztikai adatok alapján röviden ismertettük Pest iparának a helyzetét az 1770-es években. Részben nyitott kérdés maradt tanulmányunkban az, hogy a helytartótanács céhpolitikájának mennyiben sikerült a különféle céhes visszaéléseket megszüntetni s a céhek életét minden tekintetben egységesen szabályozni. A tapasztalat ezzel kapcsolatban általában az, hogy az állami ellenőrzés és a hatósági beavatkozás ellenére a céhes szokások és visszaélések kigyomlálása minden országban igen nehéz feladat volt. Arra vonatkozólag, hogy a helytartótanács rendelkezései a gyakorlati életben hogyan valósultak meg, adataink — legalábbis erre a korra vonatkozólag — alig vannak. Igaz, hogy a jobbára az 1760-as, 1770-es években végrehajtott céhlevél ellenőrzések eredményei csak az 1780-as és 1790-es években mérhetők le, e korszakkal pedig tanulmányunkban már nem foglalkozunk. Arra már utaltunk, hogy a legények és az inasok száma a pesti céheknél az állami rendelkezések ellenére még az 1780-as évek elején is meglehetősen alacsony volt. Néhány céhnél, úgy látszik, a magas taksák is megmaradtak. A pesti mészárosok a XIX. század elején pl. 75, illetve 150 Ft-os mestertaksát szedtek, az inasok felvételi díja továbbra is 16 Ft volt, bár az 1777. évi revideált kiváltságlevelük szerint csak 15 Ft mestertaksát és 2 Ft inasfelvételi taksát szedhettek volna.

194 A céhvisszaélések megszüntetése, a céhek állami ellenőrzése terén tehát még akadt tennivaló. Erre utal az is, hogy a XIX. század elején nagyarányú, általános állami céhreformra került sor. 194 FÖV. lvt. Céhiratok 2/9. Pesti mészárosok mesterkönyve, 2/13. Pesti mészárosok szegődtetési könyve. — Az 1777. évi céhkiváltságlevélre OL. Htt. Acta mech. Civ. Pest. No. 28. 107