Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964)

Kubinyi András: Budafelhévíz topográfiája éa gazdasági fejlődése = Topographie und wirtschaftliche Entwicklung von Budafelhévíz 85-180

tották. Ezek szerint Felhévíz északon a melegvízforrásoknál működő malmoknál zárult, úgyhogy a malmok és a fürdők még ide tartoztak. Délen a buda-újhegyi és felhévízi plébániahatár választotta el egymástól a régi révtelepülést az új királyi várostól. Ennek helyét pontosan meg tudjuk határozni: a mai Bem József utca vonulatának, a régi külvárosi városfalnak felelt meg. A szigeti apácák hévízi birtokrésze ugyanis a középkorban a Duna mellett, a budai városfal szomszédságában terült el, 56 egyházilag pedig a felhévízi plébániához tartozott.

57 Hévíz birtokviszonyainak kialakulását a honfoglaláskori állapotok tisztázásából érthetjük meg. A régi Felhévíz területe a honfoglaláskor a magyarok akkori főfejedelmének, Kurszán kendének a birtokába jutott, ahogy azt Anonymus régi nemzetségi hagyományok alapján jól tudta. Nála olvassuk ugyanis, hogy Kündünek, Kurszán apjának adta Árpád a földet Attila városától (Óbuda) egészen Százhalomig és Gyoyg-ig (azaz Fejér megye északi végéig).

58 Györffy György kutatásai igazolták a Névtelen Jegyző állítását, egyben kihámozták a mondából a történeti valóságot, rámutatva arra, hogy Árpád Kurszán halála után nemzetségi javainak egy részét kisajátította.

59 A kisajátítás ellenére épp itt Hévízen és környékén a XIII. századig fennmaradtak a Kurszán-Kartal nemzetség birtokjogai. így a Kartal nembeli Uza fia Péteré volt egy malom a hévízi melegvízforrásoknál,

60 nemzetségének másik tagja, Kabas Tamás fia Tamás pedig Szentjakabfalván birtokolt és Felhévízen élt.

61 Eredetileg övék lehetett a jenői rév is, hiszen Hévízzel szemben Révjenőn szintén voltak a Kurszán nemzetségnek birtokrészei.

62 Itt volt a Kurszánok nemzetségi központja is Óbuda és Szentjakabfalva határában Uzaháza hegyén.

63 A Kartal nemzetségi birtokok azonban amint feltűnnek a forrásokban már csak birtokrészek, amelyek ugyan igazolhatják az ősi birtoklás tényét, azonban ekkor már ősi szállásuk helyén a király a legnagyobb birtokos. Javaikat részben a kisajátítás következményeképp veszíthették el, részben azonban azért, mert a feudalizmus kialakulása idején még nem a földtulajdon, hanem az azt megmunkáló emberi kéz volt jelentős. A földművelésre való áttérés idején a Kurszán nemzetségnek csak kevés rabszolgája lehetett, és így kevés földet tudott megművelni. Helyette királyi népek foglalták el az üresen maradt területet,

64 és így lett a királyság Hévíz és környéke tényleges 56 1418. március 21 : circa Qualidas ( !) Aquas superiores penes murum civitatis Budensis in terris dominarum sanctimonialium site... Dl. 10680. —• 1442. május 27.: fundum curie ipsarum dominarum... penes portám seu muros iuxta Danubium, Dl. 13678. 57 1277. április 26: Bp. O. I. 164. 58 Anonymus 46. c. {Szentpétery : Scriptores I. k. 95.) 59 Györffy : Tanulmányok i. m. 142. skk. — Vö. még Belitzky J. : i. m. 67. skk. 60 Bp. O. I. 181. 61 Uo. 298—9. 62 Vö. ezekre Karácsonyi J. : A magyar nemzetségek a XIV. sz. közepéig, II. k. Budapest, 1901. 305—9. — Wertner M., A Korzan nemzetség. Századok, 33 (1899) 722—4. — L. még Belitzky J., és Györffy Gy : i. h. továbbá Bártfai Szabó L. : Pest megye történetének okleveles emlékei. Budapest, 1938. 433—4. — Gárdonyi A. : Középkori települések Pest határában. TBM. VIII (1940) 15—16. (Jenőre.) — Makkai L. : Pest megye története. (Pest megye műemlékei I. k. Budapest, 1958.) 62—63. 63 Gerevich L. : (Budapest Műemlékei II. k. Budapest 1962.) 380—81. Vagy ez volt a szövegben Kurszán várának nevezett hely, vagy — és az a valószínűbb — az Óbuda területére esett Kurszán vára helyett (amphiteátrum), amit Árpád foglalt le, ez lett az új birtokközpontja a Kurszán nemzetségnek. 64 Vö. Makkai L. : i. m. 64. skk. 65 Feltehetően maradtak még elenyésző számban régi nemzetségi szabadok leszármazottai is, akik még megőrizték szabadságukat. XIII. századi forrásainkban találunk ugyanis több olyan hévízi lakosra adatokat, akik a jelek szerint sem a Kurszán nemzetséghez nem tartoztak, sem a királyi vagy keresztes függőségben nem voltak. Az Árpádházi Margit szenttéavatási perében felvett jegyzőkönyv tanúsága szerint több liber állapotú hévízi lakost hallgattak ki. Bár ezek nagy része nyilván terragiumot fizető hospes volt, de a magát gazdagnak nevező Mihályt nem hisszük, hogy ennek számíthatnánk. (1276. október 12: A veszprémi püspökség római oklevéltára [továbbiakban MonVespr.] I. k. Budapest, 92