Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964)

Kumorovitz L. Bernát: A zselicjakabi alapítólevél 1061-ből : "Pest" legkorábbi említése = Die Stiftungsurkunde von Zselicjakab aus dem Jahre 1061 : die früheste erwähnung von "Pest" 43-83

Az immunitási privilégium diplomatikai értelemben az uralkodó kegyelmi tényének az írásbeli csapadéka. Mivel Ottó comes magánszemély, oklevelében immunitásról nemigen lehet szó. Vizsgálat formulájában azonban a rokonokon kívül az ispánok és a püspökök ellen is védi alapítását, azért később immunitásfélét is olvashattak ki belőle, már csak azért is, mert a király jóváhagyásával alapította és szerelte fel monostorát, halála esetére pedig az uralkodóra bízta védelmét. Indokolt lenne tehát, hogy az immunitás és az exemptio kiváltságának az ismertetését se mellőzzük. Mivel az előbbiről nálunk már írtak

130 (s itt-ott mi is érintettük), ehelyütt csak az exemptióra térünk ki. Ma is használt neve a kora középkori forrásokban ritkán fordul elő. G. Schreiber hatszor találkozott vele, s J. B. Mahn még három helyét jegyezte fel a XII. századból. Mint már teljesen kialakult egyházjogi intézmény terminus technicusa egy canterbury-i érseknek 1177/78-ból származó levelében jelenik meg először, legkorábbi definitióját pedig az 1235— 1241-ből való szász Summa őrizte meg számunkra „Tractatus de exemptionibus" című (14.) fejezetében. „... a szó szoros értelmében vett exemptióról akkor beszélhetünk — írja a Summa —, ha világi vagy reguláris kanonokok, illetve szerzetesek vagy apácák egy konventuális egyháza közvetlenül a pápának van alárendelve olyformán, hogy — valamely érsek tartományának vagy egy püspök megyéjének a területén fekszik, az érseknek vagy püspöknek nincsen joghatósága fölötte, hanem mindenben és közvetlenül a pápa iurisdictiója alá tartozik, s ezért az ilyen egyházat »nullo medio« egyháznak is mondják. És kétféle lehet: univerzális, ha a jog minden vonatkozásában a pápa rendelkezik fölötte, és particuláris, ha csak részben kivételezett, a többiben pedig az érsek vagy püspök joghatósága alatt marad ; például, ha csak abban exempt, hogy sem érsek, sem püspök nem tilthatja el benne az istentiszteletek tartását, noha területükön fekszik, a többi dologban azonban tisztelettel és engedelmességgel tartozik nekik."

131 Egy teljesen exempt kolostor fölött tehát a XII. és XIII. század fordulóján a megyéspüspöknek nincsen hatalma, hanem csak a pápának. De milyen ez a püspöki hatalom? Kétféle: a) rendi (potestas ordinis), melynél fogva papokat, templomokat, oltárokat és olajat szentelhet s apátokat benedikálhat ; b) joghatósági (potestas iurisdictionis), melynél fogva megyéjének ő a legfőbb bírája, ő hívja össze és elnököl az egyházmegyei zsinatokon, ellenőrzés céljából ő látogatja a plébániákat és kolostorokat, kiközösítheti híveit, és részben vagy egészben interdictum alá helyezheti megyéjét.

132 Kezdetben a világi hívő és szerzetes egyformán a püspök joghatósága alá tartozott. Az első kolostorokat a püspök engedélyével, közvetlen vagy közvetett közreműködésével alapították. Tételesen a chalcedoni zsinat (451) mondja ki először, hogy a püspök engedélye nélkül nem szabad kolostort alapítani, vagyonát pedig világi célra fordítani. A szerzeteseket ez a zsinat helyezte a püspök joghatósága és felügyelete alá. Az engedély nélkül alapított 130 Váczy (a 124. jegyzetben) i.m. 13—40. — Pleidell A. : Egyházi és világi immunitás. A Bécsi Magyar Tört. Int. Évkönyve IV (1934) 42—55. — L. még a 69. jegyzetet és a hozzátartozó szöveget. 131 Mahn, J. B. : L'ordre cistercien et son gouvernement dès origines au milieu du XIII

e siècle (1098—1265). Paris, 1945. 19. — „Sequitur videre de exemptionibus; et est proprie exemptio, ubi aliqua conventualis ecclesia canonicorum saecularium vel regularium vel etiam monachorum sive monialium immediate subest domino papae, ita videlicet, ut quamvis intra metropolym alicuius archiepiscopi vel infra diocesim alicuius diocesani sita sit, nichil tarnen metropolitanus vel diocesanus episcopus iuris habet in ea, sed omnia directe et immediate spectent ad papam.

.. ; universalis est, que cum universitate iuris ad papam spectat, ita ut metropolitano vel diocesano nichil iuris manet in eisdem ; particuláris, que pro parte et in certis casibus ab eorum iurisdictione eximitur et alias pertinet ad eosdem, verbi gratia — si forte aliqua ecclesia quantum ad hoc est exempta, ut nullus archiepiscopus vel episcopus in ea divina possit suspendere, licet sit in sua diecesi et in aliis ei exhibeat reverentiam, obedientiam et honorem ;... competunt soli pape et quod pro maiori parte perpétue esse solent. .." Rockinger, L. : Briefsteller und Formelbücher des XI. bis XIV. Jahrhunderts. Quellen und Erörterungen zur bayerischen und deutschen Geschichte. IX. 1863/1864. 248—249. 132 Mahn : i. m. 120. 73