Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964)

Kumorovitz L. Bernát: A zselicjakabi alapítólevél 1061-ből : "Pest" legkorábbi említése = Die Stiftungsurkunde von Zselicjakab aus dem Jahre 1061 : die früheste erwähnung von "Pest" 43-83

kolostorokat ezután sem az állami, sem az egyházi hatóságok nem ismerik el többé. Nyugaton (frank és spanyol területen) szintén zsinatok fejlesztik tovább a chalcedoni rendelkezéseket. A püspöki hatalom azonban itt már nem egészen teljes : a püspök nem csorbíthatja az apát hatalmát, fenyítő jogával csak akkor élhet, ha az apát a rend szabályai ellen vét, az általa elmozdított apát az érsekhez fellebbezhet, szerzeteseket pedig csak az apát engedélyével szentelhet pappá.

133 Afrikában a kolostorok még függetlenebbek a püspöktől.

134 A következő évszázadokban ezekre a rendelkezésekre támaszkodott a püspöki hatalom, a szerzetesség viszont pápai privilégiumok szerzésével igyekezett szabadságát kiépíteni a püspökkel szemben. Különösen a VII. században vesz nagyobb lendületet a kolostorok harca a püspöki hatalom korlátozásáért, ami azokban a kiváltságlevelekben mutatkozik meg, amelyek egyes kolostoroknak az illetékes püspök joghatósága alól bizonyos kivételezettségét, exemptiót biztosítanak. A legrégibb I. Honorius pápától való, aki Bobbiót (628) a saját felügyelete alá helyezi. A IX. század óta szaporodnak a pápák ilyen privilégiumai, a teljes exemptiót tartalmazók azonban még ritkák. A fejlődés menete e részben lassú és bonyolult, eredményei pedig a XII. század végéig országonként különbözők.

135 Okaiba legjobban a VII. és VIII. század fordulóján készült Markulf-féle oklevélformulárium nyújt bepillantást, amely azért is érdekes forrás kérdésünkben, mert a monostor és a megyéspüspök között felmerülhető anyagi természetű ellentétekre is rávilágít, ezek pedig a teljes exemptio kialakulásáig többé-kevésbé mindenütt (így nálunk is) megfigyelhetők. A formuláskönyv első darabja éppen egy monostornak adandó püspöki szabadság-kiváltságlevél (libertatis privilégium) megszerkesztéséhez ad mintát.

130 A bevezető sorokban elmondja, hogy pápai rendelkezések és királyi megerősítések folytán több kolostor már régebben, újabban pedig egész Franciaországban számtalan monostor a szabadság (libertás) kiváltságát élvezi, azért a szóban forgó kolostornak: a) anyagi ellenszolgáltatás nélkül rendelkezésére áll a püspöki potestas ordinisből eredő szükségleteiben, nevezetesen az egyházi rend fokozatait ingyen adja fel a monostor tagjainak, a kolostor oltárait ingyen szenteli fel, s ha kérni fogják, évenkint a chrismát is ingyen fogják kapni ; ha pedig az apát meghal, a rendi szabályok szellemében általuk megválasztott új apátot — a hely iránti tiszteletből — ugyancsak ellenszolgáltatás nélkül avatja fel; b) a potestas iurisdictionisból pedig csak egyetlen jogot tart fenn magának: ha a kolostorban lazulna a szerzetesi fegyelem, s az apát képtelennek bizonyulna helyreállítására, akkor kötelességszerűen, közbe fog lépni. A továbbiakban az oklevélminta részletesen is felsorolja, hogy mit nem tehet a püspök: 1. sem személyesen, sem hivatali emberei útján nem avatkozhat a monostor anyagi ügyeinek az intézésébe, sem pedig lakóinak és személyzetének a fegyelmi ügyeibe ; 2. nem igényelhet és nem kérhet részt azokból az ajándékokból, melyeket a hivek a kolostornak adnak, vagy a templom oltárára helyeznek, mint ahogy ezt teszi a plébániákkal vagy a nem szabad monostorokkal; 3. (semmit) nem vihet el a kolostor szent könyveiből, sem másnemű liturgikus felszereléséből ; 4. a monostorban csak az apátnak és a szerzetesek egyetemének a meghívására csupán istentiszteleti cselekmények elvégzése céljából jelenhet meg, dolga végeztével pedig az önként felajánlott egyszerű ajándékon kívül mást nem kívánva — távoznia kell. A formulárium második darabja az ilyen privilégiumok királyi megerősítésének a mintáját adja, aki a püspök részéről biztosított szabadságokhoz az emunitas kiváltságát is csatolja.

137 Ez a második szöveg azért értékes, mert az elsőnek egy homályos helyét konkrétan is megvilágítja. Az említett oklevélminta tudniillik csak általánosságban jelzi, hogy a püspök 133 Plöchl : i. m. I. 182—183. ; 343—344 ; II. 205—207. 131 Mahn: i. m. 123. 135 Mahn: i. m. 122. 136 Mon. Germ. Hist. Leges. Formulae Merovingici et Karolini aevi. 39—40. (1. sz.) 137 Uo. 41—43. (2. sz.) — Az emunitasra vonatkozólag 1. Krawinkel, H. : Untersuchungen zum fränkischen Benefizialrecht. Weimar, 1936. (Forschungen zum deutschen Recht. II. 2.) 97., 153. 74