Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964)

Kumorovitz L. Bernát: A zselicjakabi alapítólevél 1061-ből : "Pest" legkorábbi említése = Die Stiftungsurkunde von Zselicjakab aus dem Jahre 1061 : die früheste erwähnung von "Pest" 43-83

hagyományozta át az uralkodóra, vagy pedig — mintegy átmeneti intézkedés formájában és egy előrelátható káros vetélkedés elhárítása céljából csupán csak azt kívánta, hogy annak idején a király döntse el, hogy távoli és talán távol is élő

114 rokonai vagy más igénylők közül is ki legyen a monostor örököse. Mi inkább az első magyarázat felé hajlunk azért, mert — mint erre már Váczy P. rámutatott, a „potestas"

115 szó általában „a személyt, mint a dolgok urát mutatja be",

118 s — úgy látszik — ilyen értelemben használja az alapítólevél is,

117 tehát Ottó comes (rokonságának mellőzésével) valóban a monostor és tartozékai dominiumát ruházhatta át a királyra. Azonban a második magyarázat mellett is van argumentum, nevezetesen az a körülmény, hogy a XIII. század közepén a monostort nem a király, hanem a Győr-nemzetség kezén találjuk, melynek, az 1257-ben interpolált intitulatio szerint, maga Ottó is tagja volt,

118 a király tehát (ha a nemzetség monostor-birtoklása kezdettől fogva töretlen) az alapító halála után csak mint rendező tekintély szerepelhetett a monostor további birtokosának a kijelölésében.

119 E mellett szólhat talán még az is hogy, Ottó tilalma — a rokonok mellett — püspököket és ispánokat is emleget olyanokként, mint akik halála után bajt hozhatnának a monostorra, formulája tehát csak a hatalmasok esetleges beavatkozását, foglalását volt hivatva megakadályozni. További XI. és XII. századi adatok hiányában a kérdést nem tudjuk tökéletes biztossággal lezárni. A historikusok közül az első értelmezés mellett (csak tévesen patronátusról beszélve) foglalt állást 1886-ban Czinár M. aki az 1061-i töredéket ebben a fogalmazásban vette fel Fejér Gy. Codex Diplomaticusához készített Tárgymutatójába: „Otto, co(mes) Sumegh(iensis) fundati a se mo(nasterii) S(ancti) lac(obi) de Silisio patronatum ad posteros non dérivât; sed regi, tradit",

120 s 114 A nemzetség egyik ágának fészke Mosón megye. Karácsonyi : Magyar nemzetségek II. 94—109. — Hogy Ottó comesnek Somogy megyében is lehettek rokonai, arra maga az oklevél is utal, amikor a Zselic-környéki birtokkal kapcsolatban (általánosságban) azt írja, hogy felesége halála után visszaszerzésére senkinek sincs joga (quae post obiturn eius nemo debet a monasterio rehabere.) L. a 112. jegyzetet. 115 ut quamdiu vixero egomet cum abbate meo monasterium regam et provideam, postquam vero obiero, nullus episcoporum vel comitum vel cognatorum aut nepotum meorum ullam potestatem habeat super illud, sed domini regis Providentia et ordinatione disponatur. 116 Váczy P. : Immunitás és iurisdictio. A Bécsi Magyar Tört. Int. Évkönyve. I (1931) 26—27. 117 in Lucisy... octo mansiones vinitorum... post transitum comitissae cédant in ius Alexii et potestatem. — (Téves formában) Wertner is így vélekedik: „Mivel csak rokonairól és neposairól tesz említést és a kolostor kegyuraságát ( !) halála után a királyra átszállandóank mondja, világos, hogy 1061-ben egyenes utódai még nem voltak." (L. a 18. jegyzetet.) 118 1061/1257: Ego Ottho filius Gewr de genere Gewr Simigiensis comitatus comes ; Zsigmond pedig 1422-ben a ,,de genere" nélkül csak azt írja róla, hogy „Simigiensis civitatis comes" volt. — Az 1061/1257-i fogalmazással analóg a pécsi káptalan egy XIII. századvégi oklevelének azzal a helyével, amelyben Dama ispánról azt írja, hogy „filius Geur de genere Geur". Wenzel: ÁUO. X.432. (Györfly György szíves közlése.) 119 A Győr nemzetség eredetét homály fedi, mert Kézai és a Képes Krónika adatai megbízhatatlanok, az oklevelek pedig csak III. Béla óta kezdenek vele foglalkozni {Karácsonyi, a 114. jegyzetben i. m. II. 94—98.). Elképzelhető tehát, hogy valamelyik királyunk csak később ajándékozta a monostort a nemzetség egyik tagjának, XIII. századi utódai pedig — talán nemzetségi vagy családi hagyomány alapján — kegyuraságukat az alapító őstől kezdődően folyamatosnak hitték. IV. Béla 1243-ban az Apornemzetségbelieknek adományozta a zselici patronátust, ez azonban már a tatárjárás utáni zavaros viszonyok között történt, s a Győr-nembeliek sem maradtak tétlenül: késedelem nélkül előállnak és sikerrel védik meg jogaikat. Ez arra vall, hogy a Győr-nemzetség akkoriban már régi élvezője a monostor patronátusának. , 120 Fejér György magyarországi okmánytárának betűrendű Tárgymutatója. Pest, 1866. 330. — így vélekedik 1898-ban Wertner Mór is. (L. a 117. jegyzetet.) 69