Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964)

Kumorovitz L. Bernát: A zselicjakabi alapítólevél 1061-ből : "Pest" legkorábbi említése = Die Stiftungsurkunde von Zselicjakab aus dem Jahre 1061 : die früheste erwähnung von "Pest" 43-83

tehát diplomatikai szempontból azt a következtetést kell levonnunk, hogy a benne megőrzött 1061-i oklevél befejező része az eredetiből való, ránk hagyományozott szövege pedig történeti tartalmában is hiteles lehet. S hogy miért éppen csak ezt a szakaszát vették fel, annak magyarázata szintén az 1422-i oklevél természetéből következik: mivel akkor a patronátusról szólt a pert, a bírósági okleveles gyakorlatnak megfelelően a bizonyítékul benyújtott oklevélből is csak a patronátussal kapcsolatos részt: az 1061-i oklevél idevágó passzusát írták ki; mivel pedig jogi szempontból úgysem mérlegelték (vagy ha mérlegelték és megértették is, akkor sem találták veszélyesnek), megtették ezt a szövegnek bármiféle módosítása nélkül.

110 Oklevelünkkel szemben tehát már a XIII. században kritikát gyakoroltak, s töröltek belőle egy — nekik nyilván jogi szempontból már nem megfelelő — mondatot. A XV. század húszas éveiben az apátság az 1377-i országbírói ítéletlevél mellett, az eredetinek erre az 1422-ben megörökített teljes passzusára támaszkodva akart szabadulni kegyuraitól — a királyt tekintvén patrónusának. Ebből pedig az derül ki, hogy az 1061-i oklevél zárórészéből mást olvasott ki a kortárs, mást a XIII. század s megint mást a XV. század embere. Szükséges tehát a kérdéses szövegrész valódi tartalmának a kivizsgálása is. Ottó ispán 1061-ben e helyütt ezeket mondja: „Monostort alapítottam tehát Istennek és Szent Jakabnak (a tiszteletére) és ami vagyonom volt, vagy amit uraimtól kaptam a király s ezen ország összes nagyjainak a helyeslésével és tanúsága mellett, lelkem üdvéért, mindent odaadtam oly feltétellel, hogy amíg élek, a monostort az apátommal együtt én magam igazgatom és viselem gondját, halálom után pedig egy püspöknek vagy ispánnak, illetve rokonomnak vagy unokatestvéremnek se legyen hatalma fölötte, hanem körültekintő gonddal király urunk rendelkezzék fölötte." Oklevelünk e soraiból bizonyos, hogy szerzője monostort alapított. Az 1377-i országbírói ítéletlevélben megőrzött szövegből az is kétségtelen, hogy valóban mindenét (örökölt és szerzett vagyonát egyaránt) monostorára hagyta, melyet (a teljes szöveg szerint kifejezetten is

111

) sajátjának tekintett, s kormányzását és haszonélvezeti jogát (a teljes és a csonka szöveg szerint egyaránt) élete tartamára magának tartotta fenn. E részben mások javára nem tett engedményt, mert a monostor magalapításával és dotálásával egyidőben (az 1377-i szöveg szerint) feleségéről"

2 (az oklevélben: comitissa, uxor, domina) és egyik hozzátartozójáról: Alexius puer-ről

113 is gondoskodott. Nehezebb azonban rendelkezése második (1257-ben törölt) részének: a halála esetére szóló utasításának az értelmezése, vagyis annak tisztázása, vajon a monostort oldalági rokonságának a mellőzésével mint saját dominiumát 110 De ha mérlegelték is, az ítélet miatt nem találták veszélyesnek. 111 egomet cum abbate meo monasterium regam. .. 112 Zselicen: comitissaeque duo aratra vadunt, mola cum molario, quae tarnen post obitum eius nemo debet a monasterio rehabere.

.. ; Szentmártonban: triginta mansiones et unam uxori meae contradidi, vigintiduae de his

... tributum dominae suae praebeant

..., in Lucisy novem mansiones ministrorurn comitissae sub praedicto tributo et post obitum eiusdem fiant hae sancti Iacobi ; octo autem mansiones vinitorum, quae ibi commorantur, post transitum comitissae cédant in ius Alexii et potestatem; in Gessen curtis mea, decern vineae cum vinitoribus in usu sint comitissae.

.., post mortem.

.. eiusdem dominae ad monasterium pertineant omnia. 113 Alexius puerről csak annyit tételezhetünk fel, hogy (talán rokonságból való) fogadott fia volt. Ha a saját (vagy a felesége) fia lett volna (ennek lehetőségére a 117. jegyzetben olvasható szöveg nyújthat némi alapot, mert utána ő örököl), akkor filius-áról beszélne oklevelében, s bizonyára többet is adott volna neki, vagy talán nem is alapít monostort. Alexius vagyona örökletes : nem száll a monostorra, az oklevél pedig így emlékezik meg róla : Stimuli locum monasterio concessi ; ibi habetur aratrum unum, duae mansiones liberorum, quae pertineant ad Alexium puerum ; in Lucisy octo... mansiones vinitorum..., post transitum comitissae cédant in ius Alexii et potestatem; terra Sokorow cum 28 vineis ac vinitoribus dividitur in duo : medietas sancto Iacobo, medietas Alexio puero. 68