Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964)

Kumorovitz L. Bernát: A zselicjakabi alapítólevél 1061-ből : "Pest" legkorábbi említése = Die Stiftungsurkunde von Zselicjakab aus dem Jahre 1061 : die früheste erwähnung von "Pest" 43-83

feriatur anathemate dei anathemate feriantur et cum Iuda traditore Christi et cum Iuda, traditore Christi, partem habeat in perditione partem habeant in perditione mecumque in die iudicii mecumque ante tribunal alti ante tribunal iusti iudicis iudicis in die iudicii dei contendat. contendant. Amen. A két szövegrész összehasonlításából mindenekelőtt az tűnik ki, hogy a IV. Béla által átírt s a Szepesi Jakab országbíró 1377-i ítéletlevelébe felvett Ottó ispán 1061-i oklevelének e részéből egy fontos rendelkezést tartalmazó mondat hiányzik. Kérdezhetjük tehát, benne volt ez az eredetiben is, vagy abba is csak később került bele ? Mi úgy érezzük, hogy az 1422-i ítéletlevél őrizte meg hívebben az eredeti szöveget, mert ez a passzusa itt gördülékenyen megfogalmazott kerekded egész, míg az 1257-ben átírt és 1377-ben az országbírói oklevélbe felvett szövegrész — az előbbihez viszonyítva — a közepe táján törést és hiányt mutat. Az a körülmény pedig, hogy a kihagyott rész előtti mondatban a „cum abbate meo" helyett csak „cum abbate" áll, arra vall, hogy az átdolgozás olyan időben történt, amikor már nem ismerték a sajátegyházi intézményt. Ezt az időpontot azonban megfelelő adatok hiányában nem határozhatjuk meg pontosabban. Az átdolgozás megtörténhetett már 1257-ben, mert egy oklevél királyi megerősítése szövegének részleges módosításával is járhatott, s akkoriban vita is folyt a patronátus birtoklása körül ; a kérdés eldöntésében pedig, mint láttuk, a királyon kívül a nádornak és a veszprémi püspöknek is volt szerepe. Az 106l-es oklevél zárórésze éppen a Győr-nembeli patrónusok és a megyéspüspök jogait sérthette, érdekükben állhatott tehát az oklevél e részének a kegyúri jog és a püspöki joghatóság szellemében való átdolgozása ; a módosítás elfogadásával viszont az uralkodó mondott le az alapító által reá ruházott, a patronátus elismerésével azonban már az ő szempontjából idejét múlt birtoklási vagy rendelkezési jogról. De az sem lehetetlen, hogy a maga idejében a IV. Béla-féle megerősítő levél is híven őrizte meg az 106l-es eredeti szöveget, átalakítása pedig csak 1377-ben, az országbírói kancelláriában történt, ami abból valószínűsíthető, hogy Szepesi Jakab ítéletlevele nem teljes szövegében, hanem a határleírásokat és más kevésbé fontos részleteket elhagyva, a megtartott szövegben azonban az eredeti textushoz ragaszkodva — helyenként kivonatban adja Ottó ispán 1061-es oklevelét. A többi kihagyással együtt tehát a befejező rész megkurtításának is 1377-ben pusztán csak a rövidítésre való törekvés lehetett az oka, bár a csonkítással ezen az egy helyen — akaratlanul — jogi szempontból is változott az eredeti szöveg. A „meo" törlése (ha az is akkor történt) mégis a tudatos módosítás látszatát keltheti. Az országbíró azonban alapjában véve nem a patronátus kérdésében foglalt állást, meit az 1377-ben befejezett pert hatalmaskodásnak minősülő birtokfoglalás miatt indította a monostor apátja a Szerdahelyiek ellen, Szepesi Jakab ítélete pedig csak azokat a patrónusokat fosztotta meg kegyúri jogaiktól, akik azokkal visszaéltek ; a zselici monostornak tehát maradtak még kegyurai az 1377-i ítélet szerint is. Ha tehát az 1061-i oklevél zárószakaszának a megkurtítása szándékos beavatkozás eredménye, akkor az átalakítást nem 1377-ben, hanem inkább már 1257-ben végezhették el. 1422-ben az apátság új akciót kezd, de most nem valamennyi Szerdahelyi ellen, hanem — úgy látszik — csak azok ellen, akiknek őseit 1377-ben az országbíró patronátusi jogaiktól megfosztotta, később azonban a monostorral kiegyeztek és Mária királynő hozzájárulásával továbbra is gyakorolták a kegyúri jogokat. Mátyás apát most már ezeket a patrónusait vádolja birtokfoglalással és ellenükben az 1377-i ítélet végrehajtását kéri, perét pedig az időközben birtokába jutott 1061-i alapítólevél eredetijével s az 1377-i ítéletlevél hiteleshelyi átírásaival támasztja alá. A per kimenetelét már ismertettük. A király 1422-i ítélete a patrónusoknak ad igazat, az apátság okleveleit pedig elveti, de — s ez ami szempontunkból lényeges — nem tartalmuk, hanem formahibák miatt: a pergamenre régies betűkkel írt 1061-i alapítólevél pecsételetlen volt, az országbíró ítéletleveléből pedig csak kiragadott részleteket tartalmazott a benyújtott két hiteleshelyi átírás. Az 1422-i ítélet indokolásából 67