Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964)
Kumorovitz L. Bernát: A zselicjakabi alapítólevél 1061-ből : "Pest" legkorábbi említése = Die Stiftungsurkunde von Zselicjakab aus dem Jahre 1061 : die früheste erwähnung von "Pest" 43-83
annak 1257. évi confirmatióját, 1377-ben tehát csak ezzel bizonyíthatott. Hogy 1422-ben már az eredetit nyújthatta be a királyi személyes jelenléti bíróságnak, annak viszont az lehet a magyarázata, hogy az 1377. évi országbírói ítéletet követő egyezkedések utáni békésebb korszakban, amikor egy alkalommal magából a Szerdahelyi rokonságból is kapott apátot, 109 a monostor hozzájutott az eredetihez. Ezóta már mind a kettő nála van. Az eredetinek 1422-i bírói elvetése s a Szerdahelyiek 1425-i újabb akciója után az apátság az 1377-i országbírói ítéletlevelet irat ja át 1432-ben a veszprémi káptalannal. Ügy látszik tehát, hogy mind a kettővel kívánt védekezni egy esetleges újabb perben. Az eddig elmondottak során tehát megállapítottuk, hogy a XV. század húszas éveiben (kimutathatóan) két változatát ismerték az 1061-i zselici alapítólevélnek: 1. az eredetijét és 2. a IV. Béla-féle 1257-i confirmatióját. Reánk azonban egyik sem hagyományozódott át érintetlenül és teljes szövegében. Az eredetiből csak a zárórészt írták ki 1422-ben s ezt Albert király 1438-ban kelt oklevele, valamint ennek II. Ulászló 1499-i átirata őrizte meg számunkra; a IV. Béla-féle szöveget 1374-ben a királyi kápolnaispán írta át, innen pedig — kivonatolva és kihagyásokkal — Szepesi Jakab kancelláriája illesztette bele az országbírói ítéletlevélbe, melyet viszont a veszprémi káptalan írt át 1432-ben. De nem is ebből ismerjük ma, hanem ennek csak egy meglehetősen gyatra és egyszerű másolatából, melyet egy XVII. századi (eddig még ismeretlen) érdeklődő írt le saját használatára. Eredeti textusa tehát többszörös fénytörést szenvedett. Ilyen körülmények között az 1061-i oklevél teljes szövegének a megállapítása ma már lehetetlen, sőt a ránkmaradt két változat alapján való részleges helyreállítása is kényes feladat volt. A következőkben ezt a szöveget fogjuk megvizsgálni. Módszertani okokból pedig abból a részéből indulunk ki, amelyet mind a két változat megőrzött. Ezpedig az oklevél befejező része, amely így hangzik: 1061/1422/1438/1499 Igitur monasterium deo sanctoque Iacobo construxi et quecunque de facultatibus habui vei a dominis meis invenire potui, totum illuc pro remedio anime mee, regia omniumque maiorum regni huius probatione et testimonio contuli hac ratione, ut quamdui vixero egomet cum abbate meo monasterium regam et provideam, postquam verő obiero, nullus episcoporum vei comitum vei cognatorum aut nepotum meorum ullam potestatem habeat super illud, sed domini regis Providentia et ordinatione disponatur. Quicunque etiam de rebus prenotatis monasterio quicquid abstulerit, dei et sancte Marie sanctique Iacobi omniumque sanctorum B 1061/1257/1374/1377/1432/XVII. sz. Igitur monasterium deo sanctoque Iacobo construxi et quaecunque de facultatibus habui vei a dominis meis invenire potui, totum illud pro remedio animae meae, regis atque omnium maiorum regni huius probatione et testimonio contuli hac ratione, ut quamdiu vivam, egomet cum abbate monasterium regam et provideam. Et quicunque de rebus praenominatis de monasterio quicquid abstulerint, dei, sanctae Mariae, sancti Iacobi omniumque sanctorum 109 Pannonhalmi rendtört. XII/B. 243. 66
