Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964)

Kumorovitz L. Bernát: A zselicjakabi alapítólevél 1061-ből : "Pest" legkorábbi említése = Die Stiftungsurkunde von Zselicjakab aus dem Jahre 1061 : die früheste erwähnung von "Pest" 43-83

— ami valószínűbb — ilyen oklevelei akkor már nem is voltak, hiszen 1422-ben az országbíró oklevelét is csak átiratban mutatta be, a kegyurak pedig szintén oklevélhiányban szenvedtek, bemutatott öt oklevelük azonban — Márton bán érdemeivel a latban — elégséges bizonyítéknak számított. Legfontosabb volt IV. Béla 1243-i confirmatiója, a többi négy magánoklevél pedig — mint humánum testimonium — feltétlenül alkalmas volt a patronátus múltbeli folyamatos gyakorlásának és genealógiájuknak a bizonyítására.

95 Mindazonáltal az apátság birtokában levő 1377-i ítéletlevél

96 kedvező körülmények között veszélyessé válhatott volna a Szerdahelyi rokonságra, mert jogalapot szolgáltathatott a monostornak patrónusaitól való további elszakadó törekvéseihez. Ez ellen tehát védekezniük kellett, és valóban védekeztek is, mert mint Zsigmond királynak az országos nagybirákhoz 1425. szeptember 1-én intézett parancsleveléből értesülünk, János fia Imre és a Csepel-nek nevezett János fia: Danes, továbbá Szerdahelyi Dersfi

97 Mártonnak, egykori bánnak a fia: György a saját és Miklós fia Miklósnak, valamint ugyanazon Márton bán fiainak: Dersnek és Péternek a nevében a király elé járulva elpanaszolták, hogy még Lajos király uralkodásának az idejében a zselici Szent Jakab-egyház akkori apátja: Tamás a monostor némely birtokai és falvai ügyében elődeik ellen pert indítva a Somogy megyében fekvő Szent-Balázst és a hozzátartozó Gerencét, Pálfalvát, Surjánt, Deregnyét, Szent-Miklóst és a hozzátartozó Feketetót, Hagymást és Ivánkafalvát s a hozzátartozó Gyarmatot, Gálosfalvát, Feketelakot, Veresalmát és Folkoslakát; Szent-Tamást s a hozzátartozó Rálozfalvát, Magyarfalvát, Tádéfaívát, Istvánfalvát, Bökénszeget, Terjéket és Bajszinfalvát ; nemkülönben a Zala megyei Istvándot s a Veszprém megyei Széket a hozzájuk tartozó prediumokkal együtt az apátság birtokainak vallotta, s az említett két Jánosnak és Márton bánnak a szülőit (progenitores) és testvéreit, továbbá a nevezett két Jánost, Istvánt és Márton bánt Szepesi Jakab országbíró elé megidéztette, mivel pedig akkor még nem voltak meg a szükséges bizonyító írásaik,

98 az apátnak sikerült őket hatalmaskodás bűnében elmarasztaltatni s a felsorolt birtokokat monostora részére megszerezni, noha mostanáig már összegyűjtött igen hathatós okleveleik tanúsága szerint azok őket illetik ; — kérik tehát a királyt, alkalmas módon orvosolja ezt a régi sérelmüket. És Zsigmond — minthogy az ilyen ártalmas fogyatékosságoknak a helyreigazítása mindig jogos és szükséges, királyi teljhatalmánál fogva, a kérelmezők értékes szolgálataira való tekintettel és különös kegyképpen — megengedi, hogy e birtok(jog)aikra vonatkozó minden régi és új oklevelüket bármely bíróság előtt és bármely ítélkezési időszakban bemutathatják, s a bírák kötelesek azokat újból mérlegelni, és — a jog szerint — új és végleges ítéletet hozni.

99 Az 1425-i oklevélben felsorolt birtokok nagy része nem azonos ugyan az 1377-i ítéletlevélben felsoroltakkal,

100 a perújrafelvételi kérelemnek a király részéről való kegyes teljesítése mégis érthető : a Szerdahelyiek hűséges támaszai voltak a századfordulónak részére eléggé súlyos éveiben. E (szándékolt?) per kimenetelére vonatkozólag nincsenek adataink. Az apátság mindenesetre készülhetett rá: ezért szerzett az 1377-i ítéletlevélről 1432. okt.'24-én privilégiális átírást a veszprémi káptalantól. Sörös P. úgy véli, hogy az újabb per az apátság kárára dőlt el, mert az említett jószágok nagy részén később a Dersfiek rendelkeznek.

101 Mindazonáltal az 1377-i országbírói ítéletlevélnek újabb hatálytalanításáról semmit sem tudunk. De nem is volt rá szükség, s csak az 1422-i döntésnek kellett érvényt biztosítani. A monostor ugyanis ezt nem tekintette kötelezőnek, s továbbra is az 1377-i országbírói ítélethez ragaszkodott. 95 L. a 13. jegyzetet. 96 Az apát kezében lehetett; a veszprémi káptalannal való átíratása erre enged következtetni. 97 Csánki: i. m. II. 697. 98 sua iura et litteralia instrumenta plenarie et in toto erga se non habuissent, ex eoque eadem producere nequivissent.

.. 99 huiusmodi causa pretextu premissarum possessionum etiam nunc — uti dicitur — vertens mondat arra enged következtetni, hogy a per valamelyik bíró előtt máris megindult. O. L. Dl. 11. 700. 100 A két oklevél összehasonlításából ez derül ki. 101 Pannonhalmi rendtört. XII/B. 244—245. 63