Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964)
Kumorovitz L. Bernát: A zselicjakabi alapítólevél 1061-ből : "Pest" legkorábbi említése = Die Stiftungsurkunde von Zselicjakab aus dem Jahre 1061 : die früheste erwähnung von "Pest" 43-83
KUMOROVITZ L. BERNÁT A ZSELICSZENTJAKABI ALAPÍTÓLEVÉL 106 1-BŐL ( „Pest" legkorábbi említése) Boldogult mesterünket — Szentpétery Imrét — 1924 júniusának egyik napján avégből kerestük fel, hogy doktori értekezéshez témát kérjünk tőle. Éppen „Magyar Oklevéltan"ának első korrektúráján dolgozott akkor, s amikor munkájához jókívánatainkat fejeztük ki, kissé lehangoltan azt felelte, hogy soká kell még várnunk, míg kézirata könyvvé válik. Ez a könyv pedig a Magyar Történelmi Társulat igazgató választmánya által 1920-ban háromkötetesnek tervezett „A magyar történettudomány kézikönyve" II. kötetének 3. részeként „Oklevéltan pecséttannal" címmel évek óta szerepelt a sorozat megjelent füzeteinek borítólapján, s ugyanott olvasható volt a Társulat ismertetése is vállalkozása céljáról ezzel a zárómondatával: „... nem új elméletek és hypothesisek felállítására, hanem a legutóbbi évtizedek részletkutatási eredményeinek tárgyilagos összefoglalására s ahol ez az előtanulmányok fogyatékossága miatt ma még lehetetlen. . ., a jövő kutatás irányát és feladatait kijelölő vázlatos feldolgozásra törekszünk". „A magyar oklevéltan" is ilyen vázlatos feldolgozás volt 1924-ben, s a tanítvány akkor tudta meg professzorától, hogy dimplomatikánk egyes részleteiben valóban kimerítő irodalma — a feladat egészét tekintve — még annyira hiányos és egyenetlen, hogy az általa exponált fehér foltoknak az eltüntetése nélkül oklevéltanunk szintézise nem jelentett volna időálló nyereséget. Szentpétery nagy vonalakban el is végezte ezt a feladatot, s kézirata az eredeti szövegnek többszörösére duzzadva hat év múlva (1930) jelent meg — a korábban hirdetett pecséttan nélkül. Mert időközben kiderült az is, hogy egy valóban tudományos igényű magyar szfragisztika sem írható meg csupán a régi irodalom alapján. Mesterünk biztatására mi láttunk hozzá e munka elvégzéséhez, s több résztanulmány közreadása után 1944-ben foglaltuk össze oklevéltani, jogi és történeti szempontok figyelembevételével összegyűjtött anyagunkat „A magyar pecséthasználat története a középkorban" c. értekezésünkben. A második világháború megakadályozott abban, hogy a pecsét külsejével, valamint technikai és művészettörténeti vonatkozásaival is foglalkozzunk. 1 A Szentpétery által (másutt is 2 ) felvetett problémákra újabb tanítványainak egész serege figyelt fel, s fogott hozzá feldolgozásukhoz. Eredményeik máris jelentős mértékben 1 A második világháború végén addig összegyűjtött anyagom elpusztult (kb. 2000 fénykép, 500 pecsét-gipszmásolat stb.), úgyhogy új anyaggyűjtés vált szükségessé, amit az ötvenes évek elején el is kezdtem. Az Országos Levéltárban akkoriban különösen Bodgán István és Magyary László erkölcsi támogatását élveztem. 1957-ben Gerevich László a Budapesti Történeti Múzeum munkaprogramjába iktatta egy szfragisztikai Corpus összeállítását, felismervén, hogy a pecsétek a régészeti kutatásnak is nélkülözhetetlen forrásanyagot jelentenek. 1958 és 1959 fordulóján e gyűjtőmunka átmeneti válságba jutott, amelyből Borsa Iván megértő segítsége lendítette ki, amiért e helyütt is fogadja köszönetemet. 2 „Történeti segédtudományok". (A magyar történetírás új útjai. Szerk. : Hómon B. Budapest, 1931). 321—352. Még ma is megszívlelendők Oklevéltanának 33. lapján olvasható sorai. 43
