Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964)

Lócsy Erzsébet - Kubinyi András: II. A Középkori Osztály – Vármúzeum – története 22-30

II. A KÖZÉPKORI OSZTÁLY — TÖRTÉNETE VÁRMÚZEUM — A Középkori Osztály a BTM tudományos osztályai között a legfiatalabb. Szervezetileg csak 1941, ill. 1942-ben keletkezett, bár mai feladatkörét már évtizedek óta gyakorolták, részben jogelődjei, részben egyéb intézmények, ill. személyek. Ezért vizsgálódásainkat nem kezdhetjük az osztály jogi létrejöttével, hanem foglalkoznunk kell először azon feladatok ellátásának történetével, amelyek jelenleg az osztály munkáját képezik. A jelenlegi szervezeti szabályzat szerint az osztály két csoportra: egy régészetire és egy történetire tagozódik. Előbbi a főváros közép- és törökkori történetére vonatkozó tárgyi emlékanyag feltárásával, nyilvántartásával, feldolgozásával és ismertetésével foglalkozik, míg az utóbbi ugyanazt látja el a kéziratos (oklevelek és az azokhoz tartozó pecsétek, térképek stb.) forrásanyag tekintetében, azzal a céllal, hogy ezt a forrásanyagot forráskiadvány formájában közkinccsé tegye. Ugyanakkor a leletmentő csoporton belül felállított adattár a régészeti leleteket, a régészeti topográfia pedig ezeken kívül a nyomtatott források adatait gyűjti össze és tartja nyilván. Hogyan alakultak ki ezek a feladatkörök, mi volt a múltjuk ? A régészeti csoport munkájának alapját képező tárgyi emlékanyag legnagyobb részben ásatások, épületbontások stb. által került napvilágra. A főváros török megszállása következtében művészeti és használati tárgyak részben elpusztultak, részben föld alá kerültek, így az emlékanyag beszerzésének egyéb módozatai (vásárlás, letét, hagyaték stb.) csak kevéssé lehetségesek. A középkori emlékekkel évszázadokon át kevéssé törődtek. Míg a római emlékkekre már a középkorban felfigyeltek, gyűjtötték és leírták, a középkoriakkal nem foglalkoztak. A középkori emlékek feltárása lényegében csak a múlt század elején indult meg. Itt sem beszélhetünk azonban még rendszeres, tervszerű ásatásokról. Mindössze az történt, ha véletlenül középkori régészeti leletek kerültek elő, volt már néhány régiségkedvelő és hozzáértő személy, aki a feltárt anyagot részben vagy egészben feldolgozta. Elsősorban a polihisztor Jankovich Miklós (1772—1846) érdeme volt ez, mellette később Rómer Flórisnak (1815— 1889) is elévülhetetlen érdemei vannak, különösen a régi Pest városfalai stb. kutatása terén. Mindennek ellenére pl. Podjebrád Katalin, Mátyás első feleségének az 1820-as években feltárt sírjából előkerült leletek, amelyeket a budai városházán helyeztek el, az idők folyamán eltűntek. A margitszigeti ásatásoknál előkerült anyag esetében valamivel jobb volt a helyzet, ezeket a Nemzeti Múzeumban helyezték el, ahol a szigeti korona ma is megvan. A Nemzeti Múzeum megalapításával fővárosi szempontból is javult a középkori emlékanyag biztosítása. A XIX. századtól kezdve több mint egy évszázadon át a legjelentősebb ásatási anyagok őrzőhelyeként módot nyújtott arra, hogy a főváros területén előkerült tárgyak ne kallódjanak el, hanem közkinccsé váljanak. így került a Nemzeti Múzeum őrizetébe, hogy csak néhány kiragadott példát említsünk, egy bizonytalan lelőhelyű feliratos kő, amely valószínűleg Buda középkori városházát ékesítette, Óbuda közép- és törökkorban használt és 1686 táján elásott pecsétnyomói, továbbá a királyi palota területén a Hauszmann-féle 22