Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964)

Kubinyi András: Budafelhévíz topográfiája éa gazdasági fejlődése = Topographie und wirtschaftliche Entwicklung von Budafelhévíz 85-180

Ságokban részesültek, amit a most uralkodó Mátyás is megerősített. A kiváltságok közé tartozik, hogy az egész ország területén vámmentességet élveznek. (Kiderül az oklevélből, hogy áruikat — legalább részben — hajón is szállítják.)

484 Ezek szerint a városi kereskedők legfontosabb kiváltságát, a vámmentességet élvezték a hévíziek. Kereskedelmük tényleges jelentőségére egy vámper adatai utalnak. A nyitrai püspök ugyanis 1496-ban panaszt emelt a nádori bíróság előtt zsitvatői vámja nem fizetése miatt Buda, Pest, Székesfehérvár, Pozsony, Esztergom, Visegrád, Komárom városok és a felhévízi népek ellen.

485 Másodszor is együtt találjuk említve a hévízieket az ország két legnagyobb városával, a már idézett 1516. évi oklevélben, amikor Buda és Pest városok és a prépostság (György pécsi püspök kormányzó) jobbágyai kárára elkövetett visszaélések miatt lefoglalják az esztergomi káptalan kakati vámját. A hévízi kereskedők úgy látszik elsősorban borkereskedelemmel foglalkoztak. Egy 1497-es adat szerint János deák felhévízi polgár borokat szállított a nagyváradi püspöknek, legalábbis nyugtát állított ki a meghalt Bálint püspöknek szállított bor áráról.

486 A borkereskedelem a környező szőlőbirtokból következett. Feltehetően a hévízi mészárosok szintén foglalkoztak szarvasmarha és borkereskedelemmel, továbbá a hévízi vásárok idején mint alkuszok, közvetítők is szerepet játszhattak. Hévíz ugyan jogilag — legalábbis a XV. sz. végén — mezőváros volt, kereskedelmét azonban nem tekinthetjük átlag mezővárosi nívójukat. Egy oppidum kereskedői általában csak saját piackörzetükben kereskedtek, a hévíziek azonban szinte az egész ország területén teljesen azonos szinten a budai és pesti kereskedőkkel végezték üzleteiket: mint láttuk, megfordultak Zsitvatőn, sőt Nagyváradon is. Ezek alapján nyugodtan állíthatjuk, hogy Felhévíz kereskedelmi vonatkozásban város volt, mégpedig olyan, amely a fővárossal gazdasági egységet alkotott. összefoglalás Összefoglalva eddigi fejtegetéseinket, megállapíthatjuk, hogy Felhévíz felemás arculatú. Igen sok adat mutat arra, hogy teljesen városias : mezővárosra jellemző iparágai mellett vannak teljesen városias jellegűek is, olyan szinten, ami a településnek nagyvárosi jelleget kölcsönöz. (Királyi udvarnak dolgozik.) Területén tekintélyes tőkebefektetést igénylő városias ipari létesítmények vannak, ezeket azonban (gyakran feudális erőkkel társulva) a budai kereskedelmi tőke aknázza ki. Ugyanakkor azonban szőlőtermelése is nagyon jelentős. Ez nem jelenti önmagában a mezővárosiasságot! Surányi Bálint nézetünk szerint helyes megállapításai szerint a szőlészet városias foglalkozás, és — legalábbis a szüret utáni időszakban — kézműves élelmiszeriparnak tekinthető.

487 Ezzel szemben az is kiderült, hogy a szőlészettel foglalkozó lakosság zöme Hévízen kapás, ezek pedig mindenképpen mezőgazdasági munkások. A kapások munkalehetőségének zöme azonban a Buda-városi szőlőkben volt, és Hévízen nyilván csak az olcsóbb megélhetési költségek miatt éltek. Felhévíz kereskedelme városias, vásárterén Európa-szerte ismert vásárok zajlanak le, a település pedig a Duna egyik legfontosabb átkelőhelyénél fekszik, bár ez utóbbiból a hévízieknek csak közvetett előnye származott. Megállapíthatjuk, hogy Felhévíz egész gazdasági életére a Budával való összeépültség nyomja rá bélyegét. Valóban jogos az oklevelekben található budai suburbium megnevezés. Gazdasági téren Buda külvárosa volt, mégpedig: egyrészt ipari jellegű külvárosa (csapó, timár és malomipar); másrészt a budai bortermelő ipar mezőgazdasági munkás-szükségletének 484 Ol. Ft. Egyetemi kvt. Litt, et ep. őrig. 0. 668. 485 Kubinyi A. : A városi rend... 203. 486 Századok vidéki kirándulás, 1887. 55. 487 Surányi B. : Kereskedőgilde Nagyszombatban a visegrádi kongresszus évében. Történelmi Szemle, 1959. 264. 166