Tanulmányok Budapest Múltjából 16. (1964)

Kubinyi András: Budafelhévíz topográfiája éa gazdasági fejlődése = Topographie und wirtschaftliche Entwicklung von Budafelhévíz 85-180

kielégítője. E mellett, a kedvező körülmények miatt (Buda közelsége, vásárok, hévizek, út és révviszonyok) néhány Budától független iparág is kialakult, melyek azonban többnyire olyanok, amelyek Buda külvárosában is megvannak: mészáros, fém és építőipar, és így azt egészítik ki. Valószínűleg csak a könnyebb megélhetési viszonyok miatt dolgoznak itt ezek a mesterek. A Buda árnyékában lassan fejlődő hévízi külvárosban kialakul egy gazdag polgári vezetőréteg, amelynek tagjai azonban meggazdagodva ( a de foro Danubii és Kopácsi családok példájára) Budára költöznek, ahol a város irányításában is részt vesznek. 3. Hévíz belső szervezete Bár Felhévíz gazdaságilag ezek szerint valóban Buda külvárosa volt, a beíső szervezet nem ehhez igazodott. Az apácák birtokrésze külön közigazgatási egység volt, az ő tulajdonukban azonban csak Hévíz kisebb részét találjuk. A település legnagyobb részén a keresztesek, illetve később a káptalan birtokolt, akik — miként erre már számos adatot idéztünk — a hévízi polgárságot jobbágyaiknak nevezték, és ezért ennek megfelelően a település jogilag hosszú ideig csak villa, azaz jobbágyfalu volt.

488 A XV. sz. második felétől nevezik mezővárosnak (oppidum).

489 Jogilag azonban csak a XV. század kilencvenes éveiben vált mezővárossá, amikor a prépost kieszközölte pecséthasználati jogát. Jellemző azonban, hogy a királyi kiváltságlevél nem mezővárosnak, hanem Buda suburbiumának nevezi Felhévízet. Az authentikus pecséthasználat jogát IL Ulászló a prépostsági kormányzó kérésére „pro utilitate dictae ecclesiae sed et augmente praedicti suburbii Felheviz" adta a városnak. Ez a mondat pontosan és nyíltan fejezi ki a földesúr és a város egymáshoz való viszonyát. Hévíz ugyanis bizonyos fokig átj áróház szerepét j átszotta : gazdasági helyzete következtében vonzotta ugyan az idetelepülőket, akik azonban innen rendszerint tovább költöztek Budára. A prépostsági kormányzás korszakára jellemző, hogy igyekeznek minél több kiváltságot és támogatást nyújtani (elsősorban gazdasági téren) itteni jobbágyaiknak, hogy ezáltal egyrészt elősegítsék a betelepülést, másrészt megakadályozzák az elvándorlást. Ugyanezt szolgálta a pecsétkiváltság is. Hévíz kiadványai ezáltal olyan jogérvényt szereztek, mint a többi város oklevelei: hévízi ingatlan adásvételek tehát teljes érvénnyel köttettek a városi tanács előtt. Hévízen az ingatlanok háztelkek és szőlők voltak, szántóföldekről és így jobbágytelkekről nem tudunk. A ház és szőlőeladások a XIV. század közepéig a földesúr előtt mentek végbe, de nem azért, mert földesúr, hanem mert hiteleshely volt.

490 A hiteleshely megszűnése új helyzetet teremtett. Sajnos, oly kevés adat maradt fenn épp a XIV. század közepe, és a XV. század vége között, hogy nem tudjuk megállapítani azt, hogy ebben a korszakban mely szerv volt illetékes az adásvételek írásbafoglalására.

491 Az azonban kétségtelen, hogy a pecséthasználati jog megszerzésével a városi tanács engedélyt szerzett, hogy saját nevében és pecsétjével erősítse meg polgárai bevallásait.

492 Ettől kezdve azután oppidumnak,

493 sőt civitasnak 494 nevezik, megtartva persze, sőt még gyakrabban használva a budai suburbium kifejezést. 488 A XIV. században még többször villa-nak, terra-nak nevezik. Vö. 1345: AO. IV. k. 482. — 1352: uo. V. k. 557. stb. — De ugyanakkor Buda suburbiumának is nevezik: Dl. 4454. A leggyakoribb elnevezés azonban az egyszerű de Calidis Aquis. 489 1483. július 21: Dl. 18831. 490 Vö. 1312: AO. I. 252—3. — 1317: uo. 432—3. — 1319: uo. 513. — 1322: uo. II. 58—9. stb. 491 Megjelennek pl. a budai káptalan előtt, de borosjenői szőlőbirtok ügyében, 1361: Dl. 5049. — Előfordul az is, hogy hévízi házat magánoklevéllel, de budai esküdtek pecsétjével megerősítve adnak el. 1421: Dl. 11101. 492 L. fenn 493 Pl. 1502: Dl. 21130. 494 Pl. 1516: Prot. Bud. 384—5. \ 167